elköltöztem

ez a 440. bejegyzés itt, de most akkor

elköltözöm ide.

nagyon jó volt itt, és remélem, hogy jöttök utánam oda is.
majd szóljatok, ha megérkeztetek. egy kicsit izgulok.

mószerolás

én fogok mószerolni most kollegát. nem szívesen teszem, de kénytelen vagyok. azt írja ma a bors magazin - kicsit újra előcsócsálva ezt a régebbi hírt -, hogy laczó zoltán, "a plussz egyesület elnöke szerint szükséges a kontroll. – meg kell fontolni bizonyos korlátozásokat. a bevándorlásnak kell, hogy legyenek egészségügyi feltételei. ezekre azért is szükség van, mert a befogadó ország felelôsséget vállal új lakóiért, kezelnie kell őket".
tisztesség ne essék szólván, ez nem átgondolt vélemény. az egész világon hiv-vel élők és nem fertőzöttek ezrei harcolnak azért, hogy mindenki számára elérhető legyen a hiv-kezelés. hogy ha valaki úgy dönt, hogy magyarországon akarja megtalálni a boldogulását, vagy pláne, ha valaki talán még hozzá is tud járulni magyarország sikeréhez, sokszínűségéhez, közös tehetségéhez, akkor ez ne azon múljon, hogy hiv-fertőzött-e. és mi lesz a többi betegséggel? miért pont a hiv-fertőzés legyen tiltott? a rák kezelése sokkal, nagyságrednekkel drágább. a kábítószeres függés kezelése összehasonlíthatatlanul kisebb hatékonysággal sikeres és méregdrága. vagy még sorolhatnám. miért pont a hiv?
és miért kell egy elismert, nemzetközi hírű embernek, aki magyarországon az elsők között vállalta fel nyíltan a hiv-fertőzöttek ügyét, és aki olyan sok jót tett, mint dr. laczó, nos miért kell neki butaságokat beszélnie? vagy szerinte nagyon rendben lenne, ha őt meghívnák teszem azt németországba tanítani az egyetemre, hogy ha nem kaphatna állást, mert teszem azt, hiv-fertőzött? vajon rábólintana szó nélkül?
ehh. sajnálatos módon ráadásul ez a hír ma eljutott több külföldi portálra is. tucatnyi levelet kaptam, hogy ez hogyan is van most nálunk, hogy megőrült-e a plussz egyesület, vagy hogy akkor most ide lehet-e utazni egyáltalán és ilyenek. jaj, de kár volt ezért a pár átgondolatlan mondatért.
értem én azt is, hogy dr. laczó talán a kezelés elérhetőségét és ingyenességét félti a bevándorlóktól. klasszikus, konzervatív és rövidlátó álláspont. az állam soha egy percig sem lesz hálás a magyar hiv-fertőzötteknek azért, hogy segítenek a határon kívül tartani azokat a hiv-fertőzötteket, akik itt akarnak letelepedni vagy hosszabb távon élni, tanulni. a kezelés elérhetősége és ingyenessége a magyar hiv-fertőzöttek számára a legkevésbé sem függ attól, hogy él-e itt még tíz-húsz fertőzött máshonnan.
(mondjátok csak, van az idejárók között plussz-tag?)

előbb

lehet, hogy van már közöttetek olyan, aki olvasta a hiv+.hu oldalon azt, amit a hepatitiszről írtam. ott is, és itt is felmerült már, hogy az igen gyakori hiv/hcv társfertőzés esetében a legnagyobb kérdés az orvosoknak éppen az, hogy melyik betegség kezelésével kezdjék. vannak érvek amellett, hogy ha előbb a hiv kezelésével feljavítjuk az immunrendszer állapotát, akkor a beteg kevesebb mellékhatással és lassabb betegségprogresszióval számolhat a hcv kezelés alatt (az interferon kezelés rendkívül nehezen elviselhető a legtöbb beteg számára). más érvek szerint előbb a hcv-fertőzést kell kezelni, mert a hiv-gyógyszerek többsége a májban metabolizálódik, és így a hatásos kezelés záloga a működőképes máj. a gyulladt májat taccsra teheti a hiv-kezelés, és akkor csőstül jön a baj.

egy újabb kutatás most azt igazolja, hogy előbb a hcv-t kell kezelni, majd utána elkezdeni a hiv-terápiát, ha a beteg állapota ezt megengedi. nagyon alacsony cd4-es szám vagy tünetes aids mellett az azonnali hiv-kezelés továbbra is elsődleges.

ideábrázolok egy hepatitisz c vírust.

terjed

stan küldte ezt a cikket a ma.hu oldalról. magyarországon is hasonló a helyzet, meg mindenhol másutt is. egy csomóan használják ezeket az internetes csevegőszobákat arra, hogy szexpartnert szerezzenek, de szerintem ezzel nincsen baj. mindenki úgy tölti el a szabadidejét, ahogy akarja meg tudja, nem igaz? öcsi és barátai tudnának erről mesélni.
a baj inkább az, hogy az emberek nem használnak óvszert a kúráshoz. ez a baj, nem az internet meg a csevegés. a hülyeségről nem tehet az internet.

kevés

most az van, hogy borzalmasan kevesen olvassák ezt a tetű blogot itt. most igazán nem panaszkodni akarok, de ez sajnálatos. mindent összevéve persze altruizmusból írom, meg a fontos ügy miatt, meg minden ilyen, de azért ennek is csak akkor lenne értelme, ha naponta mondjuk ötvennél többen olvasnák. de nem olvassák. maximum 70 ember naponta, de az sajnos lófasz. ráadásul mindig ugyanaz a 70 ember, akiket szívemből szeretek mára, és sokuknak bejárása van az életembe, szóval a kávéház teraszán is megdumcsizhatjuk azt, amit itt. ezeknek az embereknek a barátsága tart itt, sokaknak van neve, sokakat csak ip-cím alapján ismerek meg. visszajártok, és tartjátok bennem a lelket, ez jó.
szóval úgy döntöttem, hogy elköltöztetem a blogomat a freeblogra hamarosan. ez máris megkezdődött, és néhány napon belül ott lehet majd elérni engem. abban bízom, hogy ha egy magyar (és igen nagy) blogportálon vagyok jelen, akkor többeket ér el az az információ, amit itt terjeszteni akarok.
ugyanakkor mindenféle tanácsot szívesen fogadok. ha valaki tud valami használhatót mondani, akkor csak bátran!

lassan

namost egyáltalán semmi nem történt mostanában errefelé, úgyhogy nincsenek hírek.

viszont a blogírásnak köszönhetően egyrészt szereztem egy sor új barátot a régiek mellé, másrészt megtalált olyan barát is, akivel szem elől tévesztettük egymást.

különben a gyógyszerszünet megint megvisel, főleg mert összevissza van az anyagcserém. néha nagyon sok vizet tartok vissza, máskor meg megy a hasam. ráadásul mindig éhes vagyok (de szerencsére nem hízom), pedig ez a tanulmány is megmutatta, hogy a hiv-fertőzés lefolyására károsan hatnak a zsíros ételek és a túlzott koleszterinszint. sajnos semmi mást nem kívánok enni, csak zsírt és koleszterint. sütit, csokit, csülköt, rakott krumplit, csokikrémet, vajas zsömlét és nápolyit. rémes. cserébe egyfolytában sportolni próbálok, amitől még éhesebb leszek. az eredmény persze nem egy szuperizmos shivamantra buborékseggel, hanem egy hullafáradt, pocakos vénember borzalmas izomlázzal. drukkoljatok, lassan úgy érzem magam, mint zsírember (mínusz a lakástatarozás - az már megvolt tavasszal).

különbségek

már a kombinációs hiv-terápia bevezetése óta állandó téma, hogy van-e különbség a nők és a férfiak között, ami a terápia hatékonyságát, illetve a betegség progresszióját illeti. ugyanis anekdotális adatok szerint a nők hamarabb lesznek betegek, és rosszabbul reagálnak a kezelésre. egy új vizsgálat az egyesült államokban azonban megmutatta, hogy a terápia hatékonyságában tulajdonképpen nincs különbség, sőt a nők esetében egyértelműen jobban hat sok gyógyszer. ugyanakkor kiderült, hogy férfiak esetében általában korábban kezdik meg az orvosok a gyógyszeres terápát; a terápia megkezdése után nem mutatkoztak szignifikáns eltérések a virológiai/immunológiai eredményekben nők és férfiak között; a nők általában kevésbé tartják be a gyógyszerszedési fegyelmet; nők gyakrabban tartanak nem tervezett, véletlenszerű gyógyszerszünetet. ezek lehetnek az okai annak, hogy a végső eredmények statisztikailag azt mutatják, hogy a nők rosszabbul reagálnak a kezelésre.

fű

annyi év hercehurca és szájtépés után először végeztek valóban tudományosan megalapozott kísérletet arról, hogy a cigarettában elfogyasztott marihuána vagy a csak thc-t tartalmazó tabletta valóban segít-e a hiv-fertőzötteknek az étvágyuk megőrzésében és feljavításában. a válasz egyértelmű igen.

a régóta fertőzött hiv-vel élők között gyakori probléma az étvágytalanság, amit a gyógyszerek, de maga a fertőzés is okozhat, és az anyagcserezavarok, amik viszont nehezen visszafordítható, esetenként vészes súlyvesztést okoznak. ennek orvoslására régóta alkalmazott alternatív gyógymód a fűszívás, de ezt persze nagyon nehéz volt elfogadtatni a hivatalos orvostanban.

most kiderült, hogy a marihuána (vagy inkább a thc) hatására a betegek többet ettek és kissé meg is híztak a kísérlet egy hónapja alatt. ugyanakkor akár tabletta, akár spangli - mindenki betépett. úgyhogy csak óvatosan.

alkohol

régóta folyik a vita arról, hogy milyen befolyással van az alkohol a hiv-fertőzésre. rendszeresen megkérdezik tőlem azt is, hogy szabad-e alkoholt inni, ha az ember hiv-fertőzött, vagy ha már gyógyszert szed.

most egy új kutatás megmutatta, hogy csak a nagyivók vannak veszélyben, az ő esetükben alacsonyabb cd4-es érték figyelhető meg, és hamarabb alakulnak ki opportunista fertőzések. ugyanakkor a vizsgálat megmutatta, hogy az alkoholtól nem kifejezetten a cd4-es sejtek száma csökken, hanem általánban a fehér vérsejteké. amúgy ha valaki sokat iszik, akkor viszonylag minden baja hamarabb lesz: az alkohol nem túl barátságos a szervezettel.

ugyanakkor a mérsékelt alkoholfogyasztás nincs különösebb hatással a hiv-fertőzés progressziójára. az alkoholfogyasztás nem befolyásolja a vírusmennyiség alakulását sem. az antiretrovirális kezelésben részesülők esetében az alkohol gyakorlatilag semmiben nem rontotta szignifikánsan az eredményeket. az igazi veszély tehát inkább az, hogy aki sokat iszik, könnyebben mulasztja el bevenni a gyógyszerét, és ezzel kockáztatja a terápia sikerét.

a legtöbb hiv-gyógyszerrel együtt lehet alkoholt fogyasztani. a reakció mindekinél egyéni lehet. vannak, akik nem tudnak inni, mert a májuk tiltakozik: hamar rosszul lesznek. (én például nagyjából kétszer annyit tudok inni gyógyszer nélkül, mint amikor szedem.) mások ugyanúgy bírják az alkoholt gyógyszer mellett, mint előtte. a normális keretek között folyó alkoholfogyasztás hiv-fertőzötteknél tehát nem veszélyezteti sem a máj egészségét, sem a hiv-fertőzés alakulását.

tartózkodás

ezt a pettkó andrást állította rá az mdf a hiv/aids ügyekre. mondjuk, legalább ott valaki foglalkozik ezzel, mert a szocik nem nagyon (csak gurmai zita a kivétel, de ő meg eu-parlamenti képviselő), a fidesz és a kdnp tudomást sem vesz a dologról (lehet, hogy addig jó), és akkor persze még ott van az áldott léderer andrás az szdsz-nél, aki egy kicsit igyekszik, de a pettkó szoros emberfogásban tartja.

ha figyelmesen elolvassátok a cikket, akkor kiderül, hogy a jogszabályok szerint most is ez a helyzet, csak - úgymond - ezt nem tartják be. a világ legtöbb országában (és az európai unió országaiban is) letelepedni vagy tartózkodási engedélyt szerezni csak negatív hiv-teszt birtokában lehet. ennek az az egyszerű oka van, hogy az egyes országok féltik a társadalom- és egészségbiztosítási rendszereiket a költségektől. a hiv nem éppen olcsó betegség (bár még mindig sokkal olcsóbb, mint pl. bármilyen rák, amiből pedig sokkal, sokkal több van). ez sokkal fontosabb szempont, mint a járványügyi megfontolások. a hazánkba látogató dögös holland buzik, csodás ukrán prostituáltak, bohém orosz heroinisták, ropogós nigériai orvostanhallgatók és egyéb izgi dolgok egy hét alatt sokkal több embert meg tudnak fertőzni sajnos, mint az a menedékes, aki valamelyik afrikai diktátor elől menekülve itt keresi boldogulását, és nagy eséllyel már hiv-fertőzött.

olvassátok el a kommenteket is itten.

rezisztencia

nagyon jó fejek vagytok, hogy aggódtok a gyógyszerrezisztenciám miatt. akik régóta olvasnak, tudják, hogy valóságos rezisztencia-guru vagyok, mert egy időben mindenki azon rettegett, hogy rezisztens, az volt vagy az lesz mindjárt.
namost minderről bővebben írok például a honlapon itt.
haladóknak álljon itt yasmin halina cikke a rezisztenciáról angolul az én másodközlésemben.
korábban esett még szó a felülfertőzésről és az ezzel kapcsolatos rezisztenciáról, illetve a rezisztens vírussal történő fertőzésről is. ezt a cikket stephan dressler jegyzi.
ja, és itt van ez is, de nem emlékszem már, hogy ez mennyire egyezik meg azzal, amit a honlapra raktam fel.
a lényeg tehát az, hogy a rezisztencia egy idő után sajnos mindenképpen kialakul. ez az esetek túlnyomó részében sok évet igényel, és megfelelő gyógyszerszedési fegyelem mellett nagyon sokáig kitart egy-egy kombináció. a rezisztencia nem a gyógyszerszünet miatt alakul ki, hanem az ingadozó gyógyszerszint miatt. az táplálja a rezisztens törzsek szaporodását (amik egyébként mindenképpen megtalálhatók mindenkinél, aki gyógyszert szed, csak kis mennyiségben), ha egyszer több, aztán kevesebb gyógyszer kerül a szervezetbe.
a gyógyszerszünet esetén mindig ügyel az orvos (és a beteg) arra, hogy elég idő teljen el, amíg a beteg szervezetében jelen lévő víruspopulációban ismét a 'wild type' (szokásos, legegyszerűbb) vírus kerül túlsúlyba. ugyanis ez a folyamat kellő idő elteltével megtörténik, és azután a gyógyszerek ismét hatásosak. ezért fontos, hogy gyógyszerszünetet csak magas cd4-szám, jó százalékos érték és kimutathatatlan vírusmennyiség esetén szabad csinálni, és akkor is nagy óvatossággal és orvos felügyelet mellett.
tulajdonképpen nagyon nem ortodox módszer ez, de én kértem és beleegyeztem. eddig bejött.