mégis

amikor már éppen temettük a ccr5 inhibitorokat, akkor kiderült, hogy mégsem reménytelenek. legalábbis a pfizer maraviroc nevű ccr5 inhibitora ígéretes eredményeket mutat az eddigi kísérletekben.
a baj eddig sem az az volt, hogy ne lennének hatékonyak ezek a vegyületek, hanem, hogy számos váratlan és súlyos mellékhatást mutattak. azonban a pfizer gyógyszere eddig biztonságosnak bizonyult.
mindazonáltal a ccr5 inhibitorok teljesen új gyógyszerosztály jelentenek. az eddig ismert gyógyszerekhez képest nagyon fontos különbség, hogy a cd4-es sejt felszínén hatnak, amennyiben meggátolják a ccr5 koreceptor működését, amin keresztül a hiv képes kötődni a sejthez. ez azonban azt is jelenti, hogy a hosszabb távú mellékhatások egyelőre nem kiszámíthatóak. egyelőre túlságosan keveset tudunk az immunrendszer működéséről általában, hogy előre lehessen jelezni, vajon mit jelent, ha a ccr5 koreceptorok hosszú távon gátolva vannak.
ráadásul a ccr5 inhibitorok (és a maraviroc is) csak a ccr5 koreceptor működését gátolják. a hiv viszont két receptort használhat: a ccr5 és a cxcr4 jelű receptorokat. az x4-ként rövidített receptorokat használó vírus ritka, de jelen van, sőt a fertőzés előrehaladtával (sok év után) egyre nagyobb számű x4-es vírus található meg a szervezetben.
a ccr5 fogékonyságot, vagyis a tropizmust (és így a terápia hatékonyságát) egy bonyolult, drága és egyelőre nehezen elérhető teszttel lehet megállapítani. a többségében x4-es vírust hordozó betegek esetében nincs értelme ccr5 inhibitort adni, mert nem hat. szerencsére az x4-es vírust többségében hordozó betegek száma egyelőre igen alacsony, 20% alatt van. a többi 80% élvezheti a ccr5 inhibitorok előnyeit. a legtöbb munka és a legnagyobb feladat most az, hogy az ilyen tropizmus tesztek széles körben és költséghatékonyan elérhetők legyenek.
minden valószínűség szerint körülbelül egy éven belül kereskedelmi forgalomba kerül a maraviroc is.