ez itt egy érdekes írás a eatg honlapján arról, hogy miért olyan nehéz hiv elleni vakcinát kidolgozni. annak ellenére, hogy jelenleg mintegy 30 különféle leendő vakcinával folyik kísérlet, látnunk kell, hogy a feladat hatalmas kihívásokat állít a kutatók elé.
az első probléma a hiv genetikai felépítésében rejlik. a vírus - lévén viszonylag egyszerű és ezért nagyon ellenálló - rendkívül gyorsan szaporodik a fertőzött szervezetben. a fertőzött cd4-es sejtek nagy sebességgel termelik az újabb és újabb vírusokat, amelyek azonban nem minden esetben azonosak az eredeti vírussal: különféle, előre megjósolható és egyedi mutációk következnek be a felépítésében. a vakcinák nehezen tudnak mit kezdeni az ilyen mutációkkal. a vakcina lényege, hogy az immunrendszert előre felkészítse a leendő kórokozókra, és ez csak akkor működik, ha a kórokozó hasonlít eredeti önmagára, amit a hiv esetében nem lehet garantálni. hasonló okok miatt van szükség új influenza-oltásra minden évben, az éppen aktuális változatnak megfelelően.
a következő probléma az immunrendszer felépítéséből adódik. miközben a kutatók ismernek néhány hiv-specifikus antitestet, amik megjelennek a fertőzöttek szervezetében, a fertőzés pontos hatása az immunrendszerre nem teljesen feltárt terület. különösen, hogy nem ismerünk olyan dokumentált esetet, amikor valaki kigyógyult volna a hiv-fertőzésből, és az olyanok esetében, akik a szokásosnál tovább maradnak egészségesek hiv-fertőzés mellett (long term non-progressors) sem figyelhető meg semmi különös az immunrendszer működésében, ezért a kutatók nem pontosan tudják meghatározni, hogy mit is kellene elérni ebben a működésben ahhoz, hogy a hiv-et le lehessen küzdeni a fertőzés után.
harmadszor az okoz nehézséget, hogy a hiv magát az immunrendszert, és azon belül is a cd4-es sejteket veszi célba. ezeknek a sejteknek eredetileg az a feladata, hogy értesítsék, aktiválják az immunrendszer többi elemét, hogy vegye fel a harcot a kórokozók ellen. ha éppen ezek fogynak el a hiv miatt, akkor a szervezet képtelen védekezni a hiv és más fertőzések ellen. olyan vakcina lenne tehát működőképes, ami kellő hatékonysággal védi meg a cd4-es sejtek épségét. csakhogy ennek a módszertana még nem pontosan ismert.
negyedszer különös nehézséget okoz a kísérletekben, hogy a hiv kizárólag embereket fertőz meg, ugyanis más állatok nem rendelkeznek cd4-es sejtekkel. a makákókat fertőző siv (simian immunodeficiency virus) kissé máshogy működik, mint a hiv, és a majmok is máshogy reagálnak: például a majmok cd4-esnek megfelelő sejtjeinek száma soha nem csökken nullára, hanem egyszerűen elpusztulnak aids-szerű betegségben. ma már léteznek olyan ritka, laboratóriumban tenyésztett, genetikailag módosított egerek, amelyek rendelkeznek cd4-es sejtekkel, de ezek is tökéletlen modellt nyújtanak.
az utolsó nehézség pedig magával a vakcina felépítésével, immunogenetikai struktúrájával kapcsolatos. különösen nagy feladatnak tűnik annak pontos eldöntése, hogy a hiv melyik alkotóelemeit érdemes beépíteni és milyen vivőanyagba. erre mostanában leginkább az adenovírusok (nátha) és a poliovírusok tűnnek a legalkalmasabbnak, és a legtöbben három hiv-re jellemző fehérjét igykeznek alkalmazni, amiket megmutatva az immunrendszernek talán sikerülhet valamilyen védettséget kialakítani.
na, hol vagyok?