tulajdonképpen
az az igazság, hogy a közhangulat, az olvasók meg a politikai korrektség belenyom engem az örökös prevenciós munkába. hogy vakcina, óvszer, vigyázzatok, ilyesmi. nevetséges.
szeretném leszögezni, hogy a látszat ellenére az a véleményem, hogy mindenki vigyázzon magára. nem azért mondom, mert nekem nem sikerült, hanem mert már előtte is ezt gondoltam. hiv-fertőzöttként valószínűleg nem fogom elvinni mindenki helyett a balhét, nem fogok mindenkire én vigyázni, már csak azért sem, mert ez lehetetlen lenne.
hanem viszont a magyar hiv-fertőzöttek helyzete továbbra is sanyarú. tartják magukat az előítéletek, rendre kapok olyan leveleket, amik arról szólnak, hogy mennyire klassz vagyok, ahogy nyilván csontsoványan blogolok a kórház elzárt fertőzőoszályán.
általában a nappalimban vagy egy kávéházban blogolok ugyanis, és igazán nem vagyok csontsovány... ott utazom mellettetek a villamoson, rádmosolygok a pure bulin vagy a gyorsétteremben.
viszont nem találok olyan fogorvost, aki elvállalna, nagyon nehezen tudom megműttetni a visszereimet, a legtöbb orvos hozzám sem merne nyúlni, ha tudná, hogy hiv-fertőzött vagyok. ezek a kérdések százszor jobban foglalkoztatnak, mint akárhány vakcinavizsgálat afrikában.
kicsit tanácstalan lettem. azt hiszem, ezt a fajta prevenciós munkát nem nekem kellene végezni, csak sajnos jelenleg egyáltalán senki nem végzi.
55 megjegyzés:
Hát azért ebben egy kicsit a hiv-fertőzöttek is ludasak. Gyakorlatilag minden nemfertőzött úgy tudja, hogy az ő környezetében egyáltalán nincs hiv-fertőzött. Átlagember csak a tévében találkozik ezzel a betegséggel, akkor is egy kellően szívszorító kinézetű, beesett szemű, csontsovány haldoklóval. Mintha Erős Antónia helyett egy amputált lábú 140 kilós zöldhályogos öregasszony magyarázná, hogy a cukorbetegséggel sokáig és normálisan lehet élni, csak vigyázni kell az étrendre meg rendesen kell szedni a gyógyszert. Jól van, elég az óvszerből, akkor keressetek olyanokat, mint a Thandi, aki szép és egyáltalán nem akarja magát eltemetni csak azért, mert beteg lett. (Orvosokhoz semmi újat nem tudok hozzátenni - különben meg ők is úgy tudják, hogy nem találkoztak még hiv-fertőzöttel. Ha megfordulna naponta kettő a rendelőjükben, nem lenne benne semmi extra. Próbálj meg lakótelepi postakirendeltségen értékbiztosítással levelet feladni, vagy falusi bankfiókban bonyolult devizaművelettel előállni. Jó eséllyel azt mondják majd, hogy ők olyannal nem foglalkoznak.)
(Höhö, reggeli körjáraton vagyok, éppen a lakótelepi postahivatalokkal példálózik bloggertárs, hát másnak is vannak élményei... :))
mondjuk ahogy így visszagondolok, az első találkozásunk előtt sem képzeltelek csontsoványnak meg egyáltalán, nem is tudom, valamilyennek képzeltelek-e, azt biztos nem gondoltam, hogy majd valami lászló kórház feliratú foszlott pizsamában fogsz odaimbolyogni hozzánk.
aztán meg inkább megtisztelő volt, hogy a bizalmadba fogadsz ilyen módon, szóval teljesen elfelejtettem a csontsoványságot reklamálni. ;)
amúgy meg anyunak persze igaza van, de mondjuk az övsömörös cukiemberektől sem várja el senki, hogy félpucéran rohangáljak, csak azért, hogy jobb szívvel gondoljunk az övsömörös embertársainkra. vagy mittudomén. szóval ez ördögi kör, hogy a társadalom hülyéket gondol, ezért nem szeretnek a fertőzöttek előjönni, viszont amíg nem jönnek elő, hülyéket gondol. de ha előjönnének, az sok emberáldozattal járna, a pionírok biztos nem kapnának munkát vagy senki nem fogna velük kezet vagy olyan kínosan mosolyognának rájuk, legalábbis így képzelem, de lehet, hogy ez is előítélet. és biztos, hogy akkor is lenne egy csomó ember, akit egyáltalán nem térítene jobb belátásra, hanem simán azt gondolnák önelégülten, hogy dögöljön csak meg a szemét buzeráns! valamiért a világ ilyen hülyén működik sajnos.
ettől még lehet egyénileg jó tapasztalatokat is szerezni persze.
Shiva, ne add fel a reményt, szügségünk van rád.. Egyre több a hiv fertőzött az országban, ők honnan leljenek segítséget?? Meglátod, változik és alakul a világ!!
Úgy érzem coming outtól függetlenül, hogy a HIV-státusz az érintettre, a vele lefekvő emberekre és a kezelőorvosaira, szakemberekre/pszichológus, nővér, stb.../ tartozik. Nem hiszem, hogy akkor is propagálni kellene, ha éppenséggel az emberek hozzáállása olyan lenne, hogy jajj, szegény, sajnálni kell őt, beteg, stb...
Arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a HIV is olyasmi ügy, amit a legintimebben hozzájuk kerülőknek kell tudni róla, pl. sex, kezelés, stb...de egy munkatársnak, rokonnak, meg havernak ugyan minek? Hiszen úgysem fertőzik meg őket, azzal hogy kezet fognak, egy asztalnál ülnek, meg ilyenek.
Shiva! Úgy tuom a Lászlóban szerdánként van fogászati ellátás, ott meg lehet kérdezni, ismernek-e pozitívakat elfogadó orvosokat. Amúgy attól függ mi a gond a fogaddal, mert valamikor az ellátás során még vér sem folyik...
A visszeres műtéttel kapcsolatban pedig az ambulancián kell érdeklődni, mert lehet a László Kórház ezen szakterületén megcsinálják a műtétet, hiszen a Lászlóban nem buli egy pozitív.
Azon viszont ledöbbenek: nem vagy Te kicsit és fiatal és messze nem olyan alkatú/életmódú, hogy visszered legyen??? Ezen ledöbbentem.
visszere nem csak öreg és kövér embernek van. itt valami tájékozatlansági probléma lehet.
egyébként a lászlóban szerdánként korrekt a fogorvosi ellátás, megcsinálják a dolgokat, ha épp van alapanyag. vagy ha ott nincsen, akkor korchma dr.-nő elmondja, hol és hogyan tudja megoldani (nem magánpraxisban). mert máshol is dolgozik és a szájsebészeti kisműtéteket (cysták, egyebek) ott végzi. nem azért rendel, hogy valaki máshoz küldjön. egyébként szerintem jófej és nagyon vicces nő. ez vonatkozik a másik dokinőre is, aki szintén néha rendel ott a lászlóban a fogászaton.
egyébként el lehet menni bármilyen fogorvoshoz. és mindenhol megcsinálnak mindent. nem kérnek hozzá negatív teszteredményt és mégcsak nem is kérdeznek semmit.
ha egy fogorvos nem vigyáz magára, az kicsit olyan, mint az óvszer nélkül dugás.
egyfelől én is egyetértek azzal, hogy hiv-fertőzöttnek lenni nem politikai kérdés. tehát mindnekinek személyes ügye, hogy beszél-e róla vagy sem. ugyanakkor a szabadságjogaim sérülnek azzal, hogy nem azért nem beszélhetek valamiről, ami fontos nekem, mert nem akarok, hanem azért, mert ha megteszem, akkor nagy valószínűséggel megkülönböztetnek majd a másik emberek.
az ellátás lehetőségeit én is ismerem. az elméleti lehetőségek gazdagok, és én különösen priviliegizált helyzetben vagyok, hiszen jó anyagi körülmények között élek és sok kapcsolatom van. ugyanakkor nem mindenki ilyen szerencsés. a lászló kórház fogorvosi ellátása korchma enikő lelkesedésének köszönhetően megbízható, de a körülmények szegényesek. amit ott találsz, az megalázó ahhoz képest, amit egy átlagos magánorvosi rendelésen találnál. ez nem igazságos. nem azért, mert nem akarok fizetni az ellátásért, hanem mert akkor is elhajtanak, ha fizetek érte.
ami a visszereimet illeti: ez nálunk családi, alkati ügy. ilyen kis nyamvadt billentyűim vannak combtőben. ha nem sportolnék meg kövérebb lennék, akkor már sokkal nagyobb lenne a baj, így csak néha sajog a lábam, de annyi baj legyen. mindazonáltal ha most bejelentkeznék ezzel a lászlóba (és nem életmentő műtétről van szó), akkor azért elég sokági kellene várnom meg kérincsélnem. én ugyanannyi pontot érek, de sokkal több meló van velem. külön fertőtlenítés, csak utolsónak lehet műteni satöbbi. sehogy sincsen ez jól.
Én nem ismerem a fogászatot a Lászlóban, mert a fogaimmal és a szájüregemmel nincsenek egyelőre gondok, de akik járnak, dícsérik az ott dolgozókat, az viszont igaz, hogy a felszereltség az hagy némi kívánnivalót maga után.
Shiva, nem tudom, hogy milyen jellegű a fogproblémád, de ha anyagilag is megteheted, akkor menj el Pesten egy magánrendelőbe, ahol biztos a védőfelszerelés, a felszereltség, az ellátás és a higiénia a legmagasabb színvonalú. Ha csak nem olyan beavatkozáson kell átessél, hogy ömlik a vér belőled, akkor a coming out annyira nem szükséges. De merem remélni, hogy a magánorvos odafigyel majd, ha esetleg elmondod neki és nem lesz semmi gond.
Shiva, akkor családi vonás a visszér. Milyen sportot űzöl amúgy? Olyan nehéz elhinni, hogy ha valaki mértéktartóan táplálkozik és sportol minden nap, akkor is mennyire hajlamos a hízásra, de mint látjuk a genetika sokszor nagyon domináló tényező.
Mindezek ellenére kérdezd meg a Lászlóban, hogy hol(akár állami, akár privát) tudnak műteni, mert a visszeres problémát nem jó halogatni, Te is tudod.
A multkor a pozitiv forumon volt egy nagy vita errol, hogy el kell-e mondani az orvosnak. mindenki, aki negativ azt mondta, hogy igen. a pozitivok változóan vélekedtek erröl. szerintem el kell mondani, es meg kell találni az orvost aki elvállal.
De azt hiszem Shiva általánosságban arrol beszelt, es ezzel teljesen egyetertek, hogy attol, hogy valaki pozitiv, akkor külön kálváriát kell bejárni minden ügyben.
Anonymnak igaza van egyreszt, hogy a + diagnozis mindenkinek maganugye. ugyanakkor nincs igaza, mert ha mindenki maganugye, mint az is hogy buzi vagy nem, akkor ugy elunk, hogy bedugjuk a fejunket a homokba, es kussolunk, nem mondjuk ki az igazat, es ez nem egeszseges. sot, rossz. elotiteletekkel teli vilagban, rettegesben elni. ezert megiscsak kene valami fejlodes az ugyben, de ki fogja meglepni? nalunk is kell egy Christopher street forradalom a HIV +-oknak
B.
szerintem ez nem azt jelenti, hogy homokba dugjuk a fejünket.
nekem, ha más betegségem lenne, azt sem mondanám el senkinek.
Vannak olyan dolgok az életben, amik egyszerűen nem tartoznak másokra, mert az ember legbensőbb ügyei. Ugyanúgy nem illik kérdezősködni, ha egy párnak miért nem születhet gyermeke: kettejük ügye. Nem illik kíváncsiskodni, hogy minden nap lefekszik-e az asszonnyal vagy sem. Nem illik megkérdezni miért válnak el. Vagy hogy miért jóval fiatalabb macát választott. Vagy hogy őszintén gyászolja-e a rokonait, akik már nem élnek. Vagy hogy a gyermeke természetes vagy mesterséges úton született-e. Vagy hogy szex közben hangosan vagy kussban élvez-e. Nem akarok példálózni, de ilyen a betegség is. Van, aki nem szereti elmondani, legyen cukorbetegség, rák, hepatitis vagy akármi. Vannak az életben dolgok, amik csak ránk tartoznak...
jo, csak akkor ne csodalkozzunk, ha a HIV-et ugy kezelik, ahogy most, ha elhajtanak az orvosok, vagy ha diszkriminalnak a munkahelyen, barati korben, vagy mashol, ha veletlenul kiderulne.
akkor legyen ez.
B.
Nekem ettől az egésztől borzasztó rossz kedvem lett. Tulajdonképpen mit vártok az úgynevezett társadalomtól? Nem a társadalomnak fontos, hogy nyíltan beszélhessetek a hivről. Ha én hiv-pozitív lennék, nem azt szeretném elérni, hogy sehol ne kelljen beszélnem a betegségemről (mert most kellene néha, például a fogorvosnál). Hanem azt, hogy ha azt mondanám a mellettem ülőnek, hogy hiv-fertőzött vagyok, akkor ő ne felugorjon rémülten, hanem azt mondja, hogy "nekem meg magas a vérnyomásom". Még azt is rossz néven veszitek a társadalomtól, ha nem jól írja a hiv-et, pláne ha összekeveri az aidssel (na tényleg, mennyit tud egy hiv-pozitív a cukorbetegségről vagy méhnyakrákról vagy halbőrűségről, olyankor ő a társadalom). Mi lenne a dolga a társadalomnak, azon kívül, hogy csináljon úgy, mintha a hiv nem egy fertőző halálos betegség lenne. És szerintem nem szólni fogorvosnak az nem olyan, mintha a fogorvos gumi nélkül dugna. Az olyan, mintha nem szólnátok a kihívott tűzoltónak, hogy két gázpalack is van az égő szobában. (A tűzoltó mint összehasonlító munkakör innen van szedve, egy régi kommentből.) Én téged nagyon szeretlek, Shiva, de az nem társadalmi igazságtalanság, hogy vérrel terjedő halálos kórnál a fertőző beteg műtése az különleges eljárás, extra fertőtlenítéssel. Ez remélhetőleg mindig így lesz. Hanem mondjuk kapjon érte a kórház háromszoros hbcs-pontot.
Anyuhoz szólnék!
A forgorvosnak szerintem abban az esetben teljesen fölösleges szólni a HIV-ről, ha a beavatkozás vérmentes. Márpedig ahhoz, hogy a fertőzés létrejöjjön, ahhoz jóval nagyobb vérmennyiségre van szükség, mint mondjuk egy kis szaros fogínyvérzés. Másrészt a vér amint levegővel is érintkezik, márpedig nyitott szájnál ez nagyon elképzelhető, ott a vírus rögtön elpusztul. Harmadrészt, az orvoson gumikesztyű és védőszemümeg, védőruha. Ha történetesen a fogkezelés során iszonyú mennyiségű vér fröccsenne az orvos ruhájára, kesztyűjére, sőt még a levegővel is érintkezik fröccsenés során, és nem találkozik az orvos vérével(mert miért is találkozna?)
még akkor is szinte kizárható a fertőződés. Mennyi prospektus és prevenciós füzet nyomatja, hogy fogászati kezelés során nem terjed a HIV, mivel a vér-vér, vér-ondó, hülyveváladék vagy anyatej érintkezés ki van zárva ezen beavatkozás során. Kb olyan dolog ilyen esetben közölni a fertőzést, mintha az étteremben megkérdeznéd a pincért, hogy leülhetsz-e, mert pozitív vagy.
Más: szakemberekkel, orvosokkal beszéltem erről a Lászlóban, és kifejezetten azt mondták: ha nincs invazív beavatkozás, vagy vérrel való kontaktus a kezelés során, akkor teljesen fölösleges a coming out. Tanuljuk már meg HOGYAN terjed és HOGYAN NEM terjed a HIV! Ettől függetlenül szerintem el lehet mondani a fogorvosnak, de ez egy olyan infó, mintha azt mondaná el a beteg, hogy ő 34 éves.
Másik: mivel Te hálistennek nem vagy pozitív, ezért nem tudhatod, hogy mit tennél ha az lennél. Ne próbáld bemagyarázni Nekem, hogy ugyanolyan nyílt lennél, mint előtte.
Mellesleg egy HIV-pozitív nem feltétlen tud keveset más betegségekről, hiszen amikor elkapja a fertőzést, sok más betegségnek még jobban nekiolvas, pláne olyannak, amire ő hajlamos lesz később. Lehet nekik könnyű a HIV és az AIDS fogalom definiálása(ami magától értetődően is mást jelent, mivel más betűkből áll össze a két szó, ennyire egyszerű), aki meg angolul is tud annak pláne.
Nem szeretek ilyen kérdéseket feltenni, ha ha már leírtad, ha Te pozitív lennél, na akkor mennyivel csinálnál másképp dolgokat? Mesélj!!!Érdekelne.
Tulajdonképpen a vége valahogy mindig egy időről-időre felmerülő, megoldhatatlan erkölcsi vita. Szeretek ide járni, és szeretem olvasni, amiket írtok, mert több oldalról mutatjátok meg nekem a világot. És ezt nagyon szépen köszönöm.
De légy szíves ne bántsátok egymást, jó?
Ez többféle probléma.
Van először is egy hatályos törvény, amiről kivétel nélkül minden hiv-fertőzött nem akar tudni, hogy ti. a betegeknek nem csak jogai, hanem kötelezettségei is vannak, a fertőző betegségről való tájékoztatás külön ki van emelve. És nagyon sajnálom, hogy orvosok nem járnak errefelé soha, érdekelne, hogy tényleg ők maguk szokták-e javasolni a titkolózást, és hogy ehhez képest akkor mégis miért nem akarnak hiv-fertőzöttekkel foglalkozni, ha nekik ennyire tökmindegy. Elmondásotok szerint még a Lászlóban se egyszerű minden egyes osztályra eljutni.
Van a saját érintettségem. A férjemnek ez a munkája, az invazív beavatkozások végzése, és végtelenül felháborít ez a cinikus hozzáállás, hogy az ő esetleges megfertőzése szerintetek az ő baja, miért nem vigyázott magára. Valamiért senki nem akarja megérteni, hogy egyszerűen más a készültségi fok. A magyar egészségügy nem engedheti meg magának, hogy minden egyes beteget úgy kezeljen, mintha az fertőző beteg lenne - erre egyetlen intézményben sincs pénz. Természetesen nem vagyok hülye, utánanéztem a protokolloknak, itt van minden a neten, meg kiszámoltam, hogy nagyjából hány hiv-pozitív kerülhetett a kezei közé, hogy abból hánynál sérülhetett meg műtét közben, és hogy ebből mennyi lehetett a veszélyes mértékű sérülés. Nem arról van szó, hogy rettegve figyelem esténként, hogy elkapta-e már. Számomra ez a viselkedés egyenértékű a részegen vezetéssel - mindkettőt meg lehet úszni, de azért az még életveszélyes.
Aztán. Ha a HIV-fertőzöttek olyan komolyan vennék a betegségüknek a fertőző voltát, mint amilyen az valójában, akkor ma nem létezne hiv. De létezik, sőt egyre terjed. És a hiv-et a hiv-pozitívok terjesztik, nem a madarak. Meg se merem kérdezni, közületek hányan vannak olyanok (B-n kvül), akik ki merik jelenteni, hogy egész biztosan soha nem fertőztek meg senkit.
És végül, mit tennék, ha fertőzött lennék.
Végiggondolnám, hogy bármit is teszek, az már nem lesz egy kéjutazás. És akkor, ha már így alakult, akkor választanám az errefelé szokatlan, de hozzám jobban passzoló utat: nem titkolnám. Piszok nehéz lenne, na de évizedeken keresztül titkolózni és rettegni a leleplezéstől az nem piszok nehéz? Tájékoztatnám az orvost, nem vállalna, azonnal rohannék a tévéhez, azok imádják az ilyen sztorikat, lenne ombudsman meg minden. Biztosan találnék ügyvédet is, aki felkarolna. Hát megtanulnék angolul, nyilván, de valószínűleg lenne is rá időm, nem okozna gondot. Járnék iskolákba például, előadásokat tartani. Írnék könyvet. Rossz napokon biztosan sírnék.
Nem gondolom, hogy mindenkinek ezt kéne tennie, de azért az meglep, hogy jó részeteknek nagyon megfelel ez a mostani, szerintem emberhez méltatlan állapot.
Na most erre mit mondjak, Pannika. Mikor bántani akarok valakit, az nem ilyen :D
Szerintem tök ferde ez a kép, úgy néz ki, mintha én lennék a gonosz, a hiv-pozitívok fő ellensége, és közben én is tudom, meg Shiva is tudja, hogy a társadalom elfogadó részéhez tartozom. Hát nem akarok úgy tenni, mintha mindenben egyetértenék, mikor nem értek egyet, ebben soha nem is fogok. (És ráadásul most valóban nem is nagyon értem, hogy mit várnak el tőlem mint társadalomtól a hiv-fertőzöttek.) Jóvan, szabadságolom magam.
az az érdekes, hogy kicsit mindenkinek igaza van. örülök, hogy leírjátok ide a véleményeteket, hiszen ez is hozzájárul az általános helyzet javulásához, tisztázásához. nem vitás, hogy hiv-fertőzöttnek lenni egészen más minőségű életet jelent, mint elképzelni, hogy milyen lenne. olyasmi ez, ami még nagyon sok gondolkodást és hosszas párbeszédet igényel. én tapasztalatbl mondom, hogy a mégoly sok veleszületett vagy tanult empátia sem tud felkészíteni senkit arra, amikor kézhez kapja a diagnózisát.
azt is gondolom, hogy az nem egymás bántása vagy veszekedés, ha mindenki elmondja, mit gondol. könnyebb ezt itt, ahol nem kell egymás szemébe nézni, mert többnyire nem ismerjük egymást személyesen. talán én vagyok az egyetlen, aki többeket is ismer az idejárók közül. ezt nem tartom rossz dolognak, sőt, így gyorsabban és könnyebben kimond mindenki olyasmit, amit gondol, és talán kicsit több van az igazságból is.
azt azért fontosnak tartom, hogy ne ítélkezzetek egymás felett, mert az rátok száll vissza. mondjuk, ezt is jézus találta ki, nem én.
azt gondolom, hogy ki-ki igyekszik a saját bőrét menteni. aki el akarja mondani, hogy hiv-fertőzött, az elmondja, ha tudja és meri. aki nem akarja, az nem mondja el, akárhány jogszabály írja is elő ezt. arra is kellene jogszabály, hogy minden boldogtalan házasságnak legyen vége azonnal, hiszen azok sokkal több kárt okoznak, mint egy kósza hiv-fertőzött. meg arra is, hogy mindenki táplálkozzon egészségesen, mert az életmódbetegségek elmésztik fel az egészségügyi költségvetés oroszlánrészét. továbbá azzal is előbbre lennénk, ha minden dohányzással kapcsolatos jogszabályt betartanának az emberek, hiszen vannak olyan közkedvelt szórakozóhelyek még mindig mindenhol az országban, ahová azért nem járok, mert megfulladok a füsttől, pedig jogom lenne a füstmentes levegőhöz. én is fizetem azoknak a gyógykezelését, akik a dohányzás vagy az alkoholbetegség miatt szorulnak ellátásra.
szóval csak bátran. mindenki úgy él, ahogy akar és tud.
szerintem mi hiv-pozitívok megértjük, hogy a magyar egészségügyben nincs elég pénz arra, hogy mindenkit fertőzöttként kezeljenek.
DE: azt hiszem mindenkinek a saját élete a legfontosabb és utána következik a mások élete. Ezt lehet, hogy nem nagyon szeretjük bevallani, de így van. Elképzelhető néha az is, hogy valaki feláldozza a saját életét valaki máséért, mert nagyon szereti. De nem hiszem, hogy az orvosom élete fontosabb lenne az enyémnél. És azt sem hiszem, hogy hálásnak kellene lennem egy orvosnak, ha elvállal, vagy ha foglalkozik velem. Ez a dolga, ezt a hivatást választotta. Nem én kényszerítettem, hogy ezt tegye.
Ha életveszélyes sérüléssel bekerülök a balesetire, és választhatok, hogy az orvos megfertőződik vagy meghalok, akkor valószínűleg az első variációt választom. Mert ha bevallom, hogy fertőzött vagyok, akkor veszélynek teszem ki saját magamat, mert nem tudhatom előre, hogyan reagál az orvos. Ha életben maradok és az orvos megfertőződik, akkor mindketten élünk még legalább húsz évet, ellenkező esetben pedig meghalok, az orvos pedig él mondjuk negyvenet. Ez nekem érthető okból nem perspektíva.
Erről persze nem az orvosok tehetnek és nem is a hiv-pozitívok. Nem is akarok senkit megbántani. Mindkét félnek rossz a helyzete, az egyik érdeke csak akkor tud érvényesülni, ha a másiké sérül.
Anyu drága, azt pedig hogy felvállalnád és sok időd lenne, azért kicsit rosszul látod: mi ugyanúgy dolgozunk és esetleg gyerekeink is vannak és nem kockáztathatjuk az egzisztenciánkat egy szenzációért, ami vagy bejön vagy nem. Egy esélyünk van, ha megtudják rólunk, mindent elveszíthetünk. Mért lenne ez vonzó létforma, ha rendszeres kezelés és odafigyelés mellett hosszú ideig ugyanúgy élhetünk mint te?
mck
ja és még valami. az fontos, hogy van olyan törvény, hogy a hiv-fertőzést be kell jelenteni, de sajnos azért nem működik a dolog, mert ugye olyan törvény meg nincsen, hogy ha bejelentem, akkor bármilyen orvos bárhol köteles kezelni (fogorvos, sebész stb.)
Törvény ide vagy oda, úgy érzem abban az esetben kell elmondani az orvosnak, ha invazív beavatkozást véhez a betegen(műtét, vérátömlesztés, vér kontaktus, stb...) vagy ha fel akar írni egy gyógyszert, ami mondjuk ellenjavallt a HAART készítményekre.
Anyu! Ugye Te sem gondolod teljesen komolyan, hogy olyan orvosnak be kell vallani a betegséget, aki megméri a vérnyomásunkat, csinál egy röntgen felvételt vagy egy hasi UH-ot.
Ilyenkor teljesen fölösleges infókkal látja el a beteg az orvost, mert a diagnosztika szempontjából egyáltalán nem olyan érdekes, hogy valaki pozitív-e vagy sem, prevenció szempontjából meg még inkább nem.
Ne gondold azt, hogy a fertőzöttek, akik tudják magukról, azok szándékosan tovább is adják.
Ezt már a Lászlóban dolgozó orvos is hányszor elmondta, nem azoktól a fertőzöttektől kell félni, akik tudják a státuszukat, hanem akik nem.
Jogos, hogy félted a férjedet és az is igaz, hogy sehol sincs 100% biztonság az életben. Az is közismert, hogy az egészségügy nem áll mindenhol olyan fokon, hogy teljes legyen a felszereltség. Viszont tényleg minden orvosnak, eü dolgozónak úgy kell hozzáállni a beteghez, hogy annak lehet más fertőzése is. És itt a HIV a legkevesebb, mert haj de sok más fertőzés is van, pl. hepa, influenza, stb...és a HIV-et viszonylah a legnehezebb elkapni, amint az leírtam: nagyon kicsi az esélye annak, hogy vér-vér/ondó, hüvelyváladék, anyatej érintkezik mondjuk egy fogorvosi kezelés során.
Nyugodt lehetsz, azok a pozitívok, akik ismerik a státuszukat, nem azok jelentik a legnagyobb veszélyt, hiszen ma már a László Kórházban jópár pozitív barát orvos telefonszáma ott lapul, és ezek a pozitívok oda is mennek. Tudtommal egyelőre van már HIV+ barát belgyógyász, körzeti orvos, röntgenorvos, fogorvos, bőrgyógyász, proktológus, infektológus, stb... Hidd el, az eü dolgozók nem azoktól a fertőzöttektől kapják el a fertőzést, akik tudják magukról, hanem, akik NEM. A Lászlóban azt is elmondták, még a körzeti orvosnak sem kell elmondani, Kb. 3 olyan szakterületet ha felsoroltak, ahol szükséges ennek a bejelentése.
Elhiszem, hogy aggódsz a férjedért, de sokszor a fertőződési veszélynek való kitettség realitása túlméreteződik benned. És azt még hozzáteszem, egyáltalán nem vagyok az eü dolgozók ellen, hiszen családomban legalább 2 orvos van, és még legalább 2 eü. dolgozó, számos eü dolgozó ismerősömről ne is beszéljünk. Szűk családi körről beszélek.
Abban is biztos lehetsz, hogy azok a fertőzöttek, akik tudják magukról, azok közül csak nagyon kevés van olyan, aki szándékosan továbbadja. Azt is kell tudnod, hogy a fertőzöttek egy része(40-50%-a) már kezelés alatt áll és ilyen esetben olyan alacsony a vírusszám, hogy az esetek nagy részében még akarati jelleggel sem történik meg a vírus átvitele.
Ahhoz, hogy egy betegség jogi és társadalmi oldalairól beszéljünk, nagyon sokat kell tudni a betegség tudományos, orvosi hátteréről. Nem azt mondom, hogy essél neki latint, angolt, németet tanulni, hogy nekiolvassál a HIV-nek, de nagyon sokat számít ezekről is tudni.
És nem kell azt hinni, hogy a HIV-pozitív nem él úgy mint egy átlag ember. Az összes fertőzött 80%-a munkaképes hazánkban, sokan párban élnek, akár negatívval is, van akinek gyermeke van, ugyanúgy utaznak, tevékenykednek, tanulnak, éreznek, szeretnek, gyűlölnek, mint más emberek...
Kedves Shiva, ha hozzám is benéznél néha, akkor tudnád, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a dohányzásmentes internetért, de ez persze nem szemrehányás.
Mindent összevéve megértem a titkolózást, ezt már néhányszor elmondtam itt is, meg a fórumon is. Azzal viszont baromira nem értek egyet, hogy általatok ez van követendő példaként sugallva, még akkor is, ha ebből baj lehet. Tessék visszanézni a régebbi fórumos hozzászólásokat, közületek mondták, nem akarom újból kigyűjteni, kimondottan műtétekkel kapcsolatban hangzott el, többször is, hogy dehogy szabad bevallani, orvosok baja, ha elkapják, minek választották ezt a szakmát.
Nem vagyok jogász, de szerintem a vérnyomásmérés meg a hasi UH kívül esik azon a bizonyos kötelezettség-paragrafuson. ((2) A beteg - amennyiben ezt egészségi állapota lehetővé teszi - köteles az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint az alábbiak szerint együttműködni:
b) tájékoztatni őket - saját betegségével összefüggésben - mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertőző betegségekről és a foglalkozás végzését kizáró megbetegedésekről és állapotokról, )
Az orvosok nem tagadhatják meg "csak úgy" az ellátást, életveszély esetén különösen nem. (Ugyanaz a törvény, megérné egyszer végignéznetek.)
Kezdettől fogva nem világos viszont, hogy kinek hány elutasításban volt része, azt követően, hogy bevallotta az orvosnak a fertőzöttségét.
Nem kell hogy sérüljön bárkinek az érdeke - de ehhez együtt kell(ene) működni.
Az a gyanúm, hogy jól látom: ha felvállalnám a betegségemet, sok időm lenne, mivel jó eséllyel elveszíteném a munkám.
És ha valóban így van, hogy ugyanúgy éltek, dolgoztok, szórakoztok, mint bárki más, akkor tényleg nincsen semmi értelme előállni egy ilyen kétes kimenetelű bejelentéssel. Akkor ezt én eddig félreértettem, nekem eddig az volt a benyomásom, hogy egyáltalán nem úgy éltek, mint bárki más, és hogy ez nektek nem jó. Szóval akkor (majdnem) minden rendben.
ne aggódj már Anyu, elmondják a fertőzöttek műtét során meg amikor kell hiszen az a pozitív aki műtéten esik át annak a kezelőorvosa kell hogy írjon egy orvosi jelentést miszerint betege HIVpozi és mire figyeljenek a műtét során ugyanis nemcsak arra kell hogy ne fertőződjenek meg hanem másra is ma már egy műtéten nem lehet csak úgy átesni sok más viszgálat is kell hozzá ct labor röntgen etc
En most alapvetoen Anyuval ertek egyet. szerintem a korrektseg azt koveteli meg, hogy a HIV poz. beteg tajekoztassa kezeloorvosat. ugyanakkor azzal a nezettel is egyetertek, hogy egy hasi ultrahang miatt nem kell szolni stb. azonban olyan beavatkozasnal, ahol esely van arra hogy verrel kerul kontaktusba az orvos (pl fogorvos) igenis szolni kell. Valoban, az orvos lehet, hogy elkuld, de pont ezert jol meg kell gondolni, hogy milyen orvoshoz megy az ember. mellesleg az orvosok ezt az informaciot nem adhatjak tovabb, hiszen akkor megszegik sajat eskujuket.
En azt mondom, nem kell senkinek elmondani, de az orvosnak igen.
B.
Nem aggódom, vagy fél évvel ezelőtt már beépítettem ezt a kockázatot az életembe. (Persze az anonim-szokás miatt végül is nem tudom, hogy a többségnek mi a véleménye ez ügyben.) Nekem azelőtt a hiv-betegség csak egy film volt, ami úgy kezdődött, hogy kapott a pasi egy szűréssel kapcsolatos levelet, amire valami olyasmi volt ráírva, hogy ne haragudj. Éltem húsz évig abban a tudatban, hogy a fertőzöttek úgy jönnek rá, hogy fertőzöttek, hogy szól nekik az, akitől elkapták. Az pedig meg se fordult soha a fejemben, hogy az orvosuk előtt eltitkolják. Hát így van most ez a lehetetlen helyzet, hogy amióta közel került hozzám ez a betegség, azóta sokat romlott a véleményem az érintettekről.
Úgy néz ki, hogy nagyjából egyetértünk, véres eseményeknél teljesen jogos elvárás a tájékoztatás, a többinél nem írja elő semmi, és nincs is jelentősége. Nem foglalkoztat engem ez a téma, de amíg itt valaki mindenféle reakció nélkül elmondhatja, hogy a foghúzás az óvszer nélküli dugáshoz hasonlít, meg hogy az orvosoknak ez benne van a pakliban, meg a tűzoltók is veszélyes munkát végeznek, meg inkább fertőződjön meg a kiszemelt orvos, minthogy másik orvost kelljen keresni egy műtéthez, addig én mindig hozzá fogom tenni, hogy ilyeneket mondani ronda dolog.
azt hiszem végülis nagyon korrekt vagy. fontos, hogy fennmaradjon mindkét vélemény.
ha esetleg invazív műtétre lenne szükségem, a férjed elvállalna? megkereshetem vele? nagyon jó lenne ezt tudni... mert ugye ez lenne a lényeg. nem az elméleti vita.
mck
sajnos ugyanazokat a köröket futjuk újra meg újra. semmilyen módon nem sikerül meggyőzni téged, anyu, arról, hogy a hiv-fertőzöttek nem elvetemült, cinikus bagázs, akik hideg kegyetlenséggel a férjed életére törnek.
hogy csúsztatok és túlzok? te is azt teszed, anyu. azt hányod a szemünkre, hogy a világ nem olyan, mint a filmekben? miért? ráadásul nem olvasol figyelmesen - az érzelmeid eltorzítják a nézőpontodat. meglep ez, mikor pedig az alaposságodról ismerünk. nem te voltál az, aki nem kímélted az időt és erőfeszítést, hogy kinyomozd, ki vagyok voltaképpen? akkor arra miért nem figyelsz, hogy mit mondunk?
azt javaslom, csak a kipróbálás kedvéért, hogy egy évig élj úgy, hogy azt mondod az orvosnak, hogy hiv-fertőzött vagy. az eddigi beszélgetésből az derül ki, hogy ennek mindegynek kell lennie. mondjuk, írok neked egy levelet, hogy bocs, nagyon sajnálom, én fertőztelek meg. ez bizonyos szempontból igaz is, bizonyos szempontból hiv-fertőzöttnek lenni agymunka.
nagyon sajnálom, hogy sokat romlott a véleményed az érintettekről. csak remélni tudom, hogy az "érintettek" körébe beletartoznak az orvosok, nővérek és minisztériumi bürokraták is. nagyon sajnálom, hogy tőlünk kellett megtudnod, egy hiv-fertőzött élete nem olyan, mint a philadelphia című film, hogy szélesvásznon szenvedünk egy évet, aztán mindenki megnyugtatására hamar meghalunk, hogy ne legyen több baj velünk. évtizedekre kell berendezkednünk egy olyan társadalomban, ahol ezzel a betegséggel (vagy egyébként bármilyen fogyatékkal vagy mássággal) élni renkívül nehéz, bár nem lehetetlen. érthetetlen és értetlenkedő, morális magasságokból prédikáló és csúsztatátoktól terhes érvelésed valósítja meg a tényleges kirekesztést. olyan ez, mintha azt mondanám, hogy a cigányok is lehetnének rendes emberek, ha az én értékrendem szerint élnének. és nem próbálom mérlegelni az ő értékrendjüket.
próbáld ki tehát! azt mondani magaról, hogy hiv-fertőzött vagy, kegyes hazugság lesz. jó ügyért harcolsz. nekünk nagyon sokat segítesz majd vele, hiszen valami olyasmit tudsz talán elérni, ami nekünk, a világon több ezer aktivistának és hiv-fertőzöttnek, eddig csak részben és nehezen sikerült, és így hálásak is leszünk neked.
nincs bennem harag, csak teljesen feleslegesnek érzem ilyenkor az egész munkát, amit végzek. azt is értem persze, hogy talán azt gondolod, ha mi mind egyszerre felvállalnánk és elmondanánk az orvosnak meg a masszőrnek és a fodrásznak (ezek is témáink voltak régebben), akkor egyszerre megváltozna a világ gondolkodásmódja. de nem ez történne, hanem az, hogy a hiv-fertőzöttek közül soknak elviselhtetlenül megromlana az életminősége, a társadalom hozzáállása nem változna jottányit sem, viszont a velvetben és a blikkben három napig érdekes téma lennénk.
de még egyszer azt javaslom: próbáld ki a saját bőrödön. esetleg kezdd mindjárt a családodon. tudod, például én is úgy élek, hogy van körülöttem egy család. gondold végig, kinek mondod el, kinek nem. ki bírja ki, ki nem? kit tudsz te utána elviselni, kit nem? kinek van köze hozzá, kinek nem? aztán lépjünk tovább a barátokra. aztán pedig jöhetnek a többi emberek, például az orvos.
kíváncsian várom a beszámolódat.
Már megkérdeztem őt, tavaly, mck. Bólintott, természetesen.
Pontosan tudod, Shiva, mivel akkor rögtön megírtam, hogy nulla erőfeszítésembe és 5 perc időmbe került kiderítenem, hogy ki vagy.
Néhány nicknevet fel tudok sorolni, idézettel együtt, kik azok, akik elmondásuk szerint szarnak a környezetükre, meg úgy általában mindenkire. Milyen csúsztatás, itt van a fórum, ne mondd, hogy nem olvastad soha: http://href.hu/x/2b09
Nem az én hibám, hogy nem tudom megbecsülni, hogy ez a többség, vagy csak pár ember a hiv-fertőzöttek közül.
Az talán valóban az én hibám, hogy figyelmetlenül olvastam itt mindent, és magamban azt szűrtem le, hogy nektek nem jó, hogy titkolózni kell. Elnézést. Felőlem nyugodtan titkolózhat mindenki, nekem gyakorlatilag mindegy. Azért hadd ne legyek már hibás, hogy nem ismertem egyetlen valódi hiv-fertőzöttet se, több okból, például azért, mert mindegyik valódi hiv-fertőzött titkolja, hogy ő hiv-fertőzött.
No de ha én valósítom meg a kirekesztést, akkor a távozásommal helyreáll minden hiv-fertőzött önértékelése, lehet kollektíve örvendezni. (Biztos, hogy elég eljátszanom a betegséget, nem kell megfertőződnöm, hogy szabad legyen mást gondolnom az orvosi ellátásról?) Te meg írd ki a blogra, hogy nem véleményre, hanem bólogatásra van szükségetek.
én kitöröltem, amit odaírtam, mert túl sok volt benne az indulat.
nincs szükségem bólogatásra.
egyébként blogra sincs szükségem, ha már itt tartunk.
anyunak: szerintem egy hiv-fertőzöttnek megmondani, hogy mit kellene csinálnia, úgy, hogy te meg nem vagy hiv-fertőzött, azért az kicsit meredek dolog. közben sajnos látszik, hogy a legnagyobb odafigyelés és tájékozódás mellett sem érzed át a helyzetet. a sajátodat persze átérzed.
nyilván megváltozik ez majd, ha a férjed is elkapja a hiv-et és neki is titkolóznia kell majd, hogy ne veszítsen el mindent. a hiv fertőzött orvosok, fogorvosok magyarországon ma valószínűleg elhagyhatnák a pályát, ha kiderülne róluk, bár nem feltétlen jelentenek veszélyt a betegekre. és azért akad is szép számban.
reméljük, nem kerül sor arra, hogy ilyen áron térj jobb belátásra.
témától függetlenül nekem az az érzésem, mintha anyu túl sok előítélettel lenne a pozitívok iránt és hajlamos néha olyan mondatokat, sztereotípiákat elejteni, amikből számomra burkoltan ezek jönnek le:
egy pozitív csakis azért kapja el a fertőzést, mert orrba-szájba fűvel-fával orgiázott, a nagy számok törvényét illetően pedig jogos, hogy beleesik a fertőzött csoportba
egy pozitív vígan továbbadja a fertőzését, mondván ha már elkapta mások miért ne?? és nem válogat: lehet a kiválasztott fél mentős, orvos, nővér vagy éppen az, akivel aznap ágyba bújik
a pozitív ugyanúgy gumi nélkül sexel, mert neki már mindegy, mások meg le van szarva és különben is a gumi csak zavar, ciki és csökkenti a szexuális test-test kontaktus élvezését
a pozitív emberileg torzul, hiszen titkolózik, maszk van rajta, miközben belül meg egy időzített bomba mindenki számára
a pozitív mit sem tud a védekezésről, hiszen ha tudna, akkor nem fertőződött volna meg,
és a későbbiekben is ehhez tartja magát
a pozitív erkölcsileg-emberileg is erősen megkérdejőlezhető, sőt csakis ő tehet róla, hogy megfertőződött, naná, hogy ludas
ezek csak hirtelen jutottak eszembe, ugyanakkor pedig abban a kérdésben abszolút anyu mellett állok, hogy félti a családtagjait és hogy véres esemény során el kell mondani a dokinak
ugyanakkor úgy érzem, ne próbáljon olyat elképzelni, hogy mi lenne, ha pozitív lenne, és nem hiszem, hogy annyira "optimistán, lendületesen, nyíltan" élne, ahogy leírja, hiszen meglenne a saját problémája (gyógyszer, orvosi vizitek, a betegségtől való félelem). De Isten őrizz, hogy vele bármi ilyesmi történne!
mellesleg azt még megjegyzem, hogy én ugyan nem védekeztem mindegyik sexuális kapcsolatamban (nagy kár), kevés sexpartnerem volt, annyira, hogy inkább prűdnek lehetne mondani engem, megbíztam természetesen azokban, akikkel lefeküdtem, beszéltem velük az aidsről és a védekezésről is.Ismeretem nagyon is sok volt, hogyan lehet és hogyan nem lehet elkapni a fertőzést, tehát abszolút tájékoztatva voltam.
Orgián sosem voltam és nem is akarok lenni, rühellem a keményebb szexet is. Kurvával nem voltam, mert nem találom semmilyen tekintetben izgatónak. Szűrésre jártam. és mégis szeropozitív vagyok. sajnos. pedig igazándiból egy rizikófaktort nem tartottam be: védekezés nélküli sex, azokkal akikben mélységesen megbíztam. És ez elég volt a fertőződéshez:((
n.
Az egész poszt arról szólt, hogy az emberekben teljesen téves elképzelés él a hiv-pozitívokról. Nem volt ideírva, hogy csak az szólhat hozzá, aki hiv-pozitív, ezért elmondtam, hogy szerintem miért él ez a téves kép az emberekben. Lehet, hogy hülye ötlet volt, és kivitelezhetetlen, de legalább gondolkodtam rajta, hogy mit lehetne tenni ellene. Nem teszek ilyet többé. Elnézést, hogy volt egy tippem. Azért viszont nem kérek bocsánatot, amiért időnként szóvá tettem, hogy egyáltalán nem tetszik, ahogyan a pozitívok egy része az orvosokhoz viszonyul. Ezt se teszem többé. Megnyugodhat mindenki.
csak ne sértődj meg, mert az nem vezet sehova. én elfogadom, ha aggódsz. szörnyű érzés, amikor valaki elkapja a vírust. nem mi fogjuk megfertőzni a férjedet, hanem lehet, hogy egy öreg néni, akinek a férje 15 éve a népligetben "véletlenül" egyszer leszopott egy fiúkurvát. és hazavitte a vírust a néninek, akinek most műtéte lesz...
nekünk sem tetszik egyébként, ahogy az orvosok viszonyulnak hozzánk. ez elég kétélű dolog. te a másik oldalon állsz.
nem értem anyu miért tart, attól, hogy a kb. 1100 fő regisztrált pozitívtól nagyobb az esély, hogy megfertőződik az orvos vagy bárki más(hiszen majdnem felük kezelés alatt áll, ami azt jelenti, hogy szinte kizárható, hogy megfertőzzenek valakit, olyan alacsony a vírus számuk), másrészt tudják közölni az orvossal, hogy vigyázzon vagy gumit használnak(amikor oda kerül a sor), vagy már eleve a Lászlóból küldik őket ide-oda és nem kell coming outolni.
anyu megfeledkezik arról a legalább 3000 emberről, akiknek gőzük sincs hogy fertőzőttek és úgy adják tovább a vírust, kezeletlenül, magas vírusszámmal, stb...utóbbi módon biztos vagyok benne, hogy többen fertőznek. Ezt a veszélyt nem akarja látni a szemeivel?
Hát, nem vagyunk egyformák. Nem szoktam jegy nélkül utazni a buszon, nem teszek fel a blogomra jogvédett alkotásokat, nem akarom megdönteni a másik oldal kormányát, úgy általában nem gondolom, hogy azok a szabályok, amik nekem nem tetszenek, rám nem vonatkoznak. Ezen akkor se változtatok, ha emiatt mindenki szánalmasan ostobának tart, meg hülyének néz, meg kirekesztőnek minősít. Tudomásul vettem, sokadszorra, hogy a hiv-pozitívok teljes egyetértésben hagyják figyelmen kívül a rájuk vonatkozó (esetleg kellemetlen következményekkel járó) előírásokat, többnyire arra hivatkozva, hogy nem ők az egyetlen és legnagyobb veszély a világon. Számomra ez nem járható út, akkor se lenne az, ha hiv-pozitív lennék. A férj csak egy úgymond érzelmi kötődés a témához, végül is én miért ne közelíthetnék érzelmileg, mikor mindannyian azt teszitek.
9.17-es anonymous, téged pedig nem is értelek. Miért zavarna az engem, ha valaki közli az orvossal, hogy vigyázzon. Ha már szólt valaki, akkor neki onnan kezdve nincsen semmi felelőssége, onnan kezdve valóban csak annyit lehet mondani, hogy benne van a pakliban. Nem tudok újat hozzátenni: nem a fertőzés zavar, nem a titkolózás zavar, hanem az indok.
bocsánat, anyu, stan voltam az előbb, de úgyis tudod. :)
"Tudomásul vettem, sokadszorra, hogy a hiv-pozitívok teljes egyetértésben hagyják figyelmen kívül a rájuk vonatkozó (esetleg kellemetlen következményekkel járó) előírásokat, többnyire arra hivatkozva, hogy nem ők az egyetlen és legnagyobb veszély a világon."
anyu, ez tökolyan volt, mint amikor kiskoromban ausztriában először láttam olyan feliratot valami boltban magyarul, hogy a magyarok ne lopjanak.
hát ilyeneket nem mondunk, hogy minden nő rosszul vezet vagy a liberálisok orgiáznak, a cigányok meg nem dolgoznak. hé! hát ez így sületlenség és ráadásul nagyon bántó is.
Te ugyanúgy végigolvasod az itteni hozzászólásokat, Stan, mint ahogy én szoktam. A másik fórumon talán nem olvastad el a véleményeket, itt van néhány sorral feljebb a linkje. Mondd meg nekem, légy szíves, hogy az összes többszáz/többezer hozzászólás közül melyik szól arról, hogy az illető úgy jár el, ahogy az elő van írva. Én eddig csupa olyat találtam, ami arról szólt, hogy nem úgy jár el. (Hozzáteszem, hogy az egyetlen indok, amit a felsoroltak közül értékelni tudok, az az, hogy ha már valakinek sérülni fog az érdeke, akkor sérüljön az orvosé, mindenki magát félti. Az nem indok, hogy mások is megszegik a törvényt, meg hogy kicsi a veszély.) Még olyan fertőzött is kevés van, aki valamennyire megérti, hogy aggódok a férjemért.
Szeretném, ha azt is megmutatnád, hogy melyik hozzászólásban hangzik el konkrét példa arra vonatkozóan, hogy az illetőtől, miután eleget tett törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségének, megtagadták az orvosi ellátást. Eddig egyetlenegy ilyen hozzászólást se találtam. Rendben van ez így? Hogy ha összeszedem, amit maguk a hiv-pozitívok írtak le, helyenként nagyon-nagyon bántóan, akkor sületlenségeket beszélek, és ne általánosítsak, de amúgy semmi kifogásod az ellen a nem tudom miből leszűrt általánosítás ellen, hogy az orvosok elutasítják a hiv-pozitívokat. Miért teszel ilyen különbséget, Stan?(És miért azt tartod helyes megoldásnak, hogy ha az orvosnak nem sikerül elnyernie a beteg bizalmát, akkor ő ne tudjon arról, hogy veszélyben van? Ha nem bíznék az orvosomban, eszemben se lenne a kése alá feküdni, keresnék olyat, akiben megbízok.)
semmiféle általánosítás nem helyes, egyáltalán.
viszont úgy érzem, hogy a férjed élete egyáltalán nincs veszélyben ettől a 30 hozzászólótól. ennyi erővel én is izgulhatnék, hogy egy ingerlékeny hiv fertőzött beleharap a férjembe, ha nem működik a levelezőrendszere.
szerinted minek kellene ahhoz történni, hogy a férjed megfertőződjön mondjuk egy törött kar operálása közben? a műtét után megnyalja mind a tíz gumikesztűs ujját? valahogy nem érzem igazán reálisnak és fenyegetőnek a veszélyt.
Nem, nem kell megnyalnia a kezét. Elég, ha elszakad a végtelenül szar minőségű gumikesztyű.
Jaj a lényeg, amiért baromira nem mindegy:
1) fertőzés megelőzésére kettő darab gumikesztyűt javasolnak, az jelentősen csökkenti a kockázatot.
2) sérülés esetén 2-4 óra áll rendelkezésre, hogy hatékony kezelést tudjanak alkalmazni. Ettől van elütve az az orvos, akinek nem szólnak.
És szerintem nem kell azt nekem magyaráznom, hogy egy nagyon kicsi valószínűséggel bekövetkező esemény az pont száz százalék azoknak, akinél mégis bekövetkezik.
meg lehet érteni Anyu félelmét, nem egyetértését, viszont én azt kérdezném tőle ezúton, hogy mi lenne az az indok, amit elfogadhatónak találna magyarázatként arra, hogy ne mondják el a fertőzöttek a pozitívságukat az orvosnak? Valahol azt írta, nem a fertőzés, a titkolózás, hanem az indok zavarja. Ezt elhiszem, de milyen indokot találna mégis elfogadhatónak? Ha pl. azt mondja a fertőzött, hogy nem mondja el, mert személyes joga, hogy eldöntse, mi az amit ennek és annak elmond és eldöntheti-e azt, hogy nem akarja hogy másnap már mindenki róla beszéljen a városban.
meg lehet érteni Anyu félelmét, nem egyetértését, viszont én azt kérdezném tőle ezúton, hogy mi lenne az az indok, amit elfogadhatónak találna magyarázatként arra, hogy ne mondják el a fertőzöttek a pozitívságukat az orvosnak? Valahol azt írta, nem a fertőzés, a titkolózás, hanem az indok zavarja. Ezt elhiszem, de milyen indokot találna mégis elfogadhatónak? Ha pl. azt mondja a fertőzött, hogy nem mondja el, mert személyes joga, hogy eldöntse, mi az amit ennek és annak elmond és eldöntheti-e azt, hogy nem akarja hogy másnap már mindenki róla beszéljen a városban.
Elmondtam már, hogy nem az a fontos, hogy félek-e vagy sem. Ezzel a félelemmel simán együtt tudok élni, pont úgy, mint az összes többi ezerrel. Lényegtelen, hogy ez egy viszonylag új keletű félelem.
Az zavar engem, hogy vannak az interneten helyek, ahol összetalálkoznak a hiv-pozitívok, minden egyes kis részletét megbeszélik a betegségüknek, minden fontos információt megtárgyalnak, de kínosan kerülik az orvosi ellátással kapcsolatos tudnivalókat. Emiatt az általam (valamennyire) megismert hiv-pozitívok szinte teljesen tájékozatlanok (vagy annak mutatkoznak), ha arról van szó, hogy mi a dolga mondjuk egy műtét során a betegnek, pontosan milyen jogai és kötelességei vannak, és mit tehet vagy mit nem tehet egy orvos.
Van egy törvény, akár tetszik, akár nem. Lehet azon vitatkozni, hogy jó-e a törvény, vagy nem jó a törvény, de attól az még létezik. (Vannak még egyéb előírások is, sőt van a törvénynek húzósabb paragrafusa is, de ez most nem téma.)
Van még a személyes meggyőződés, amivel senkinek nem kell egyetértenie, de attól nekem még ez a meggyőződésem, hogy bárhogyan is kapta el valaki a fertőzést, meg kell adnia mindenki másnak a lehetőséget, hogy az épségben megússza a találkozásukat, tökmindegy, hogy szexről vagy balesetről vagy műtétről van szó.
Számomra ezért egyáltalán semmilyen körülmények közt nem elfogadható az az indok, hogy a hiv-fertőzötteknek személyes joguk eldönteni, hogy veszélyeztetnek-e másokat.
Nem tudom elfogadni, hogy azért nem szól senki az orvosnak, mert az orvosok se tartják be a törvényt. Azt sem tudom elfogadni, hogy azért nem szól senki, mert (nevetségesen) kicsinek ítéli a veszélyt. Azt sem tudom elfogadni, hogy azért nem szól senki, mert ez az orvosoknak benne van a pakliban.
Az összes hiv-pozitív közül eddig talán egyvalaki mondta azt, hogy ő is úgy érzi, hogy ez lenne a helyes út.
A lényeg, hogy ezen a téren teljességgel meggyőzhetetlen vagyok, akárhány hiv-pozitív meg –negatív esik is nekem.
Van a gyakorlat. Megértem, hogy valaki azért nem szól, mert fél, hogy egy hét múlva az egész város tudni fog róla. Azt is megértem, ha valaki azt mondja, hogy nem szól, mert kétszer megtette, és elutasították a kezelését. Azt is megértem, ha valaki azt mondja, hogy képtelen bárkinek is elmondani. Azt is megértem, ha valaki azt mondja, hogy nem beszél, mert akkor ott hagyják őt meghalni a baleseti sebészeten, akkor már inkább fertőződjön meg az orvos is.
Ne gondold, hogy semmi különbség nincs a végeredményt tekintve. Piszok nagy a különbség. Az első verzió fut ma minden fórumon. Egymást biztatják a fertőzöttek, hogy a világért el ne árulják senkinek, mindenki vigyázzon magára. (Ismét mondom, ezt nem a kisujjamból szopom, utána lehet nézni.) Ha valaki megjegyzi, hogy ő bizony elhallgatta, azonnal helyeselnek neki a többiek, hogy jól tette, nem is kell elmondania; az ehhez tartozó körítés időnként kimondottan otromba. Aki pedig megjegyzi, hogy nincs ez rendben így, azzal közlik, hogy ostoba, kirekesztő, szociálisan érzéketlen, paranoiás, homofób, esetleg még antiszemita is.
A második (egyelőre elméleti) verzióban ez úgy néz ki, hogy még véletlenül se jön ki helyeslés egyetlen hiv-pozitív száján se, amikor betéved egy újonc egy ilyen témával. Megkérdezik, hogy pontosan mi a helyzet, mitől fél, aztán keresnek rá valami korrekt megoldást. Mondjuk megnyugtatják, hogy semmilyen indokkal nem lehet elutasítani életveszélyben lévő beteget. Ha attól fél, hogy megtudják a kisvárosban, akkor adnak neki egy fővárosi címet a közkézen forgó listáról. Ha azt mondja, hogy nem érti, miért kell vérnyomásmérésnél elárulnia a betegségét, akkor szólnak neki, hogy ilyet senki nem kért tőle. Ha azt mondja, hogy a háziorvosa nem szokta őt műteni, neki miért kell elárulnia, akkor elmondják neki, hogy nem kell, de megfontolandó, nehogy valami félrekezelés érje.
És végül, ha mindenkinek az a véleménye, hogy rossz a törvény, akkor megkeresik a módját, hogyan adjanak hangot a véleményüknek, és akkor majd lesz belőle nagy társadalmi vita, egyáltalán nem lejátszott meccs, elég sokan utálják az orvosokat (meg a tanárokat, meg a politikusokat, meg a bankárokat, satöbbi…), és akkor majd kiderül, hogy mit gondol erről néhány százezer másik ember, és akár még módosulhat is a törvény, megesett már ilyesmi.
(Az is meggyőződésem, hogy mindenkinek jobb lenne így a közérzete.)
Erre a második verzióra jelenleg pont nulla hajlandóság van a részetekről. De azt gondolom, hogy egyszer majd változni fog a helyzet. Én ennyit tudok ennek érdekében tenni, hogy elviselem, hogy főellenségként vagyok nyilvántartva, pusztán azért, mert a véleményemet akkor is elmondom, ha senki nem ért velem egyet. (És csak úgy gondolkodásra: nekem is kényelmesebb lenne olyan körben hangoztatni a véleményemet, ahol egész biztosan egyöntetű helyeslésre találnék.)
És még valami. Az igaz, hogy mindenkinek egyenlő joga van bármilyen típusú ellátásra, de ez nem egyforma ellátást jelent. A hiv az egy fertőző betegség, ma még gyógyíthatatlan, nem lehet úgy csinálni, mintha nem lenne az. Azon morfondírozni, hogy miért van így, szerintem tök értelmetlen. A gyerekem csökkentett létszámú csoportba jár, mert az oda járó fogyatékos kisgyerekre többet kell figyelni. A vakok kedvéért dombornyomott pénzeket gyártanak, tolókocsihoz vécéajtót szélesítenek, a hiv-fertőzötteket meg műszak végén műtik, hogy ne legyen egész napos kiesés.
azért a műszak végén műtés valamivel kisebb ajándék, mint a dombornyomott pénz.
Milyen egyéb ötleted van? Legyen egy külön kórház, kapujára kiírva, hogy HIV-kórház, ahová csak hiv-fertőzöttek járnak majd, feltűnés nélkül? És ahol majd kiharcolhatjátok, hogy rátok ne vonatkozzon a törvény, és két hiv-fertőzött között ne kelljen a műtőt fertőtleníteni? Mintha nem ebben az országban élnétek, rákos betegek ellátása van veszélyben, éppen összeomlani készül az egészségügy, nincsen pénz alapvető eszközökre se, és akkor az a baj, hogy bár a ti kezeléseteket a világon semmi nem veszélyezteti, titeket csak műszak végén műtenek?
Szerintem aki akarta, már régen megértette, miről beszélek. A többivel meg úgyse lehet mit kezdeni. További szép napot.
anyu, az érvelésed logikus és meggyőző. hasonló érvek mentén jelenleg a világ 104 országába nem utazhatnak be hiv-fertőzöttek. a jogszabályok valóban arra szolgálnak, hogy megvédjék a társadalmat; sokszor arra, hogy megvédjék a társadalmat saját magától.
nagyon sok olyan érved van azonban, ami nem helytálló. nem ítélkezhetsz például arról, hogy hiv-fertőzöttek általában mit csinálnak és mit nem csinálnak annak érdekében, hogy a helyzet jobb legyen. nagyon sok olyan dolog van ugyanis, amiről nem tudsz, nincs róla információd, és ez rendjén is van így. engedd meg, hogy megnyugtassalak: sokan vagyunk, akik úgy dolgozunk, hogy sem te, sem más nem tud róla, de az eredményeket remélhetőleg majd te is élvezheted, amennyiben egy kicsit rendezettebb és igazságosabb lesz a világ általuk.
nem beszélhetsz továbbá általában hiv-fertőzöttekről, hiszen a napi több száz olvasóm legalább fele hiv-fertőzött, míg itt és azon a nevezetes fórumon, amit minduntalan az orrunk alá dörgölsz, mintegy tíz ember írogat mindenfélét. ez sem reprezentatív, ahogy te sem képviseled a társadalmat, mint olyat.
végezetül pedig tökéletesen koncentráltan csak azokat az érveket hallod meg, amelyek a te érvelésedhez illeszkednek akár közvetlen, akár inverz módon. ez így nem célravezető, ugyanis ettől az a benyomás keletkezik, mintha az empátia teljes hiányától szenvednél, pedig tudjuk, hogy ez nem így van. mégis, mintha teljesen süket lennél arra, amiről ez a beszélgetés szól.
ne várj olyat a hiv-fertőzöttek itt megismert maroknyi csoportjától, amiben magad sem vagy biztos, hogy meg tudnád-e tenni. munkám során sokszor tapasztalom azt, hogy emberek azt várnák el tőlem és a társaimtól, hogy hibátlan krisztusi erkölcstől vezetve kiálljak a barrikádra, és maradéktalanul hálás legyek, amiért egyáltalán megtűrnek, és mert vannak olyan szabályok, amelyek bár látszólag megkülönböztetnek, de voltaképpen az érdekeimet szolgálják, hiszen így könnyebben meg lehet tőlem és a betegségemtől védeni a társadalmat. sokszor olyan emberek támasztják ezeket az elvárásokat, akik sokkal kisebb feladattal is nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megküzdeni: személyes épülésükért nem tesznek, saját lehetőségeiket nem használják ki, esetleg olyan apróságokkal sem tudnak zöldágra vergődni, mint a dohányzás abbahagyása, vagy némi túlsúly elvesztése. ezt igazságtalannak érzem.
nem akarok tovább személyes vitát folytatni erről a kérdésről. reálisan tekintve a dolgokat azt hiszem, a közeljövőben nem sokat fog változni a helyzet. lesznek olyan hiv-fertőzöttek, akik elmondják, és lesznek olyanok, akik nem mondják el. lesznek olyan orvosok (és más emberek), akik tudnak ezzel mit kezdeni, és lesznek olyanok, akik nem.
nincs egyetlen igazság, még akkor sem, ha van jog és törvény. a szabályok nem egyenlőek az igazsággal. isten nem a törvény. a törvényt a társadalom csinálja saját érdekei szerint. isten pedig ott lakik mindenkiben és életben tart. mindenkinek a saját életével van dolga, nekem például ezzel a hiv-fertőzött életemmel. ha te ezt kevésnek érzed, az sajnálatos, de nem megváltoztatható helyzet. ennyi telik tőlem. tovább folytatom a munkámat, és remélhetőleg te még megéred az eredményeket. nekem erre valamivel kevesebb esélyem van. néha előfordulhat, hogy emiatt a veszteség miatt másutt igyekszem kompenzálni. például eltitkolom a fertőzésemet, hogy ne kelljen szembesülnöm a megkülönböztetéssel, ami akkor is létezik, ha te azt állítod, hogy nem, mert a jog szerint nem szabadna léteznie. ugyanakkor ennek alapján nincs jogod azt állítani, hogy én veszélyes és rossz ember vagyok, hiszen nem ismered a körülményeket, és ezzel az ítélettel azt is implicite feltételezed, hogy nem vagyok kellően érett, felnőtt ember ahhoz, hogy felismerjem a kockázatokat és helyzeteket.
sokat tanultam abból, amiket itt írsz. egyre jobban látom a kockázatokat és mellékhatásokat. hálás vagyok ezért, még akkor is, ha meg kell valljam, hogy sok illúziótól fosztott meg.
Nektek nem én vagyok a magyar társadalom, Shiva. Ezer helyre mehettek életben is, virtuálisan is, ahol millió másik nemfertőzöttel találkozhattok. Ebből a rengeteg infóból össze tudtok állítani egy képet (nagyjából olyat, hogy a társadalom végletesen megosztott minden tekintetben), amiből kisütitek, hogy a társadalom az olyan, amilyennek ti megismertétek. Nekem mindössze ez a tíz-húsz-ötven hiv-fertőzött áll rendelkezésemre ahhoz, hogy képet alkossak a magyar hiv-fertőzöttek gondolkodásáról.
Elmondtam, ugyanebben a kommentfolyamban, hogy megbecsülni se tudom, hogy az itt elhangzottak mennyire vetíthetők ki az összes pozitívra. Erről én egyáltalán nem tehetek. Én csak abból tudok ítélkezni, amit olvasok. Szintén ugyanazen a helyen elmondtam, hogy most érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy nem tudom, mit szeretnétek. Ez nem költői kérdés volt, valóban nem tudom. Eddig azt hittem, hogy tudom. Valószínűleg azért nem tudom, mert van valami, amit nem mondotok el, és ami nélkül nem is fogom soha megérteni. Azt hittem, azt szeretnétek, hogy ne kelljen soha sehol titkolózni (igen, azt gondolom, hogy rosszat tesz a léleknek, ha titkolózni kell). Megértettem, hogy erről szó sincsen, de ezt is leírtam.
Nem érzem, hogy egy fokkal is süketebb lennék nálatok. Az összes ezervalahány hiv-fertőzött meg még ugyanannyi hiv-nemfertőzött együttvéve se fog tudni arról meggyőzni, hogy rendben van az úgy, hogy bizonyos alkalmakkor nem szóltok a másik embernek, hogy vigyáznia kell. Ugyanígy nem fog tudni meggyőzni kétmillió ember, hogy ha nem az a párt kormányoz, amelyikre szavaztam, akkor forradalmat kell csinálni. Arról se fog tudni meggyőzni az internetezők kétharmada, hogy lopott szoftverrel dolgozni nem bűn.
Mostanra azt is megértettem, hogy a megszólaló tíz-húsz-ötven hiv-fertőzött véleménye ebben a kérdésben olyan nagyon eltér az enyémtől, hogy még csak remény sincs arra, hogy a jelenlegi hatályos törvényt tekintsék kiindulási alapnak.
Azt is megértem (ne próbáljon senki belemagyarázni semmiféle piszkálást), ha nem akartok másféle álláspontról hallani. Mindenkinek vannak időszakai, amikor nem kertelés nélküli véleményre, hanem megerősítésre van szüksége. Ha másnak nem is, neked tudnod kéne, hogy ezt nyugodtan megmondhatod. Megtévesztettél ezzel a poszttal. Arról panaszkodtál, hogy a hiv-negatívokban teljesen hamis kép él a hiv-pozitívakról. Elmondtam, hogy bennem mint hiv-negatívban miért él-élt hamis kép, és hogy szerintem ez ellen mit lehetne tenni. (És nem értem, miért ne lehetne ehhez felhasználni a médiát.) Teljesen véletlen, hogy rögtön az elején szóba hozta valaki a gumi nélkül dugó fogorvost, amiről szintén tudnod kell, hogy azonnal kiveri nálam a biztosítékot. Na mindegy, most is azt gondolom, hogy a hiv-pozitívokról élő képet nem lehet megváltoztatni a hiv-pozitívok közreműködése nélkül. Ha minden hiv-pozitív titokban tartja a betegségét, akkor a negatívoknak csak Richard Gere marad.
„Keserves állapot ez, megfosztani magunkat egy illúziótól, de hasznos”, most magamat idéztem, saját blogomból, hiv-témában, tavalyról.
Anyu!
Amikor valaki a Lászlóba kerül, akkor azért azok a dolgok is kiderülnek nagyjából, hogy ha van más X betegsége, akkor azokkal hova tud a későbbiekben fordulni.
Ugyanis a kezelőorvos megkérdezi: volt-e vagy van valamilyen más problémája is? Nyilván ha valakinek magas vérnyomása van, vagy szemüveges vagy ízületi problémái vannak, akkor bátran járhat az eddigi orvosához.
És ha történetesen olyan lenne, ami már véres dolog, akkor szól az ambulancián és kezébe nyomják egy olyan orvos telefonszámát, akiről biztos tudják, hogy fogadja. Ha éppen olyan szakorvos nincs, akkor felemelik a telefont és házon belül vagy saját orvos ismerősök között keresgélnek.
Háziorvosnak sem muszáj elmondani, ezt is közlik velük.
És nagyon sok pozitív inkább el sem megy orvoshoz X problémájával(látod Shiva még fizetőset is alig talál), hanem vagy szenved vele vagy addig keresnek, amíg találnak.
Nehogy azt gondold, hogy a pozitívok vannak olyan gátlástalanok, hogy egyből rohannak egy orvoshoz és nem félnek attól, hogy micsoda tortúra lehet abból, ha megfertőzik. Sokkal jobban félnek az azzal járó procedúrától(sokan meg tudhatják róluk, pereskedés, stb..), még akkor is ha mondjuk olyan beavatkozásra lenne szükségük, ami sürgősebb, minthogy halogassa az ember.
Hogy egyes fórumokon, blogokon megszólalnak, nem kellene mindent készpénznek venni. Hozzászólásokban, ismeretlenül sokkal "bátrabban" alkot véleményt az ember, mint élőben. Hidd el, ha oda kerül a sor, hogy pl. egy invazív műtét vár valakire, akkor már nem olyan bátran foglal állást, ha élesben is megy a dolog. Nem beszélve arról, hogy egy pozitív szervi műtétekor mindent "el kell különíteni" és ha valami fennakadás lenne a műtét során és nem tudják az illetőről hogy pozitív, akkor még a műtét is sikertelen és hasztalan lehet. Nem kell mindent szó szerint és úgy venni, mintha a gyakorlatban az 100-szor, 1000-szer úgy lenne.
Hogy itt bátrabban alkotnak egyesek véleményt, az nem egyenlő a gyakorlattal.
Lebrun Alexis vagyok név szerint. Budapesten éljek, szeretném használni ezt a médiát, hogy figyelmeztesse az összes hitelkeresőt, hogy nagyon óvatos legyen, mert mindenhol csalók vannak. Néhány hónappal ezelőtt pénzügyileg feszült voltam, és kétségbeesésem miatt számos online hitelezővel csaltam. Már majdnem elvesztettem a reményt, amíg egy barátom el nem hívott egy nagyon megbízható hitelintézetnek, a Turkiye Finans Banknak, aki 250.000 euró értékű fedezetlen kölcsönöket kölcsönadott 2 óra alatt stressz nélkül. Ha bármilyen kölcsönre van szüksége, akkor most lépjen kapcsolatba vele: (tuerkiyefinansbank@linuxmail.org) vagy (tuerkiyefinansbank@gmail.com). Ezt a médiumot használom, hogy figyelmeztessen minden hitelkeresőt, mert a pokolban jártam a kezüket a csalárd hitelezők. És nem akarom, hogy az ellenségem is áthaladjon azon a pokolon, amelyen átmentek ezen csaló online hitelezők kezében, azt is szeretném, ha segítenének nekem átadni ezt az információt másoknak, akik szintén kölcsönt igényelnek, ha egyszer megkapja a Turkiye Finans Bank hitelét, és imádkozom, hogy Isten megáldja nekünk.
Üdv mindenkinek!
Nora vagyok, jelenleg Egerben élek. Jelenleg két gyerekkel özvegy vagyok, és májusban beragadtam egy pénzügyi helyzetben, és újra kell finanszíroznom és fizetnem a számlámat. Megpróbáltam hiteleket keresni a magán- és a vállalati hitelintézetektől, de soha nem sikerült, és a legtöbb bank visszautasította hitelemet. De ahogy Istennek lenne, az Isten MAN-ján egy kooperatív futamokra vezettem be, egy magánhitelező, aki 80 000 eurónyi kölcsönt adott nekem, és ma egy cég tulajdonosa vagyok, és a gyerekeim jól járnak abban az időben, ha kapcsolatba kell lépnie bármelyik vállalattal, biztosítva a fedezet nélküli kölcsön biztosítását, a nem hitelesítést, a társszerzőt nem mindössze 2% -os kamatlábbal és jobb visszafizetési tervekkel és ütemtervvel. Nem tudja, hogy ezt csinálom, de most nagyon boldog vagyok, és úgy döntöttem, hogy az emberek többet tudnak róla, és azt akarom, hogy Isten többet áldjon meg. Kapcsolatba léphet vele az e-mail címén: dantecooperativehelp@hotmail.com a gyors beszélgetéshez vagy a whatsapp / +35677926593
Kösz
Nora.
Üdvözlet mindenkinek, Luca vagyok, Hévízből, Magyarországon, és csak egy nagyon szívélyes köszönetet szeretnék mondani az Anna Hitel Pénzügynökségnek őszinteségéért, nyitottságáért, átláthatóságáért, őszinteségéért, szeretetéért és támogatásáért, hiteltörlesztésük során és után. Sokat éltem a csalók kezében, és az idő nem engedi, hogy elmondjam mindazt, amit az elmúlt hónapokban online voltam a vendégben, vagy hitelt szereztem, hogy itt otthon szerezzek otthont, de Isten válaszolt ima, támogatás és szeretet révén Anna Figo asszony, aki kezdeti kétségeim és szüntelenség ellenére ölel fel és velem megértett, jó szívével és szeretetével a 2% -os kamatú kölcsön alapjaiban most otthoni tulajdonos vagyok, és megígértem, hogy terjessze ezeket a híreket, és azt is elmondja a világnak, hogy még mindig vannak valódi és kevés jó online hitelcég, amelyek segítenek és újraéleszteni a száraz csontot, mint én korábban voltam. Ne hallgassa meg és olvassa el ezt a bizonyságot, mert ez egy valódi életváltoztató tapasztalat, és bárki, akinek szüksége van ilyenfajta megfordulásra, ne habozzon vagy kételkedjen abban, mert bizonyítottam, és esküszöm az ég Istenére, hogy ez a történet valós és a velük való tapasztalataim története is. Nézze meg őket e-mailben, ha pénzre van szüksége! e-mail: annaloanfinance@gmail.com, vagy kapcsolatba léphet vele az e-mailben: annaloanfinance@gmail.com a gyors csevegéshez vagy a WhatsApphoz / +35677926593
Köszönöm
Luca
Üdvözlet mindenkinek, ez egy bizonyság arról, hogy megkaptam a kölcsönt, oly sok cég csalta meg, aki valódi hitelezőnek állította, de minden erőfeszítésem hiábavaló volt, több mint 3500 eurót veszítettem hamis hitelezők számára, akiknek állításuk szerint hogy mi azok nem. Amíg a barátom nem mutatott be a megfelelő hitelezővel, akivel kapcsolatba lépett, és mindössze 48 órán belül sikeresen megkaptam tőlem a hitelt, mindenkinek, aki kölcsönt keres, javaslom, hogy félelem nélkül lépjen kapcsolatba velük e-mailben: mobilfunding1999@gmail.com
Megjegyzés küldése