fegyelem

arról beszélgettem a minap valakivel, hogy az egész hiv-terápia legnagyobb rákfenéje az a fegyelem, meg az egész gyógyszerszedés, mint paradigma úgymond.

az van ugyanis, hogy ma már majdnem mindenki akkor kezdi el a terápiát, amikor még egészen jól van. nincsenek tünetei egyáltalán, nem fáj semmije, semmilyen jele nincs annak, hogy hiv-fertőzött. hanem a gyógyszerek rendkívül durva beavatkozást jelentenek a hiv-fertőzött életében és egészségében egyaránt. egyik gyógyszer sincs mellékhatás nélkül, ráadásul nincs pontos recept vagy jóslat: minden gyógyszer minden páciensre másként hat, mások lehetnek a jellemző mellékhatások. van aki inkább fejfájástól szenved, másokat a hasmenés kínoz.

szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy nem amolyan "sebaj, majd elmúlik" dolgokról van szó - az gyógyszerszedés első hónapjai pokoliak lehetnek. aztán idővel jobb lesz a helyzet, de addig... nekem például borzalmas kínokat okozott az állandó hasmenés, amíg a barátaim tanácsára elkezdtem én is pontosan megtervezni a napomat, hogy mindig legyen a közelemben vécé, és mindig legyen nálam tartalék alsó, mert nem egyszer beszartam a nadrágomba. ez negyven körül már nem könnyen megszokható.

vagy vannak olyanok, akiknek látszólag semmilyen mellékhatás nem jelentkezik, nincs kiütés, nincs hasmenés, sem ijesztő álmok, majd a következő vérvételnél kiderül, hogy az illetőnek gyakorlatilag idült májgyulladása lett a gyógyszerektől. és akkor kezdődik a para megint.

tehát egyszerre csak az addig magát teljesen egészségesnek érző hiv-fertőzött kénytelen tudomásul venni, hogy alkalmasint rémesen szarul érzi magát azért, hogy még sokáig élhessen utána, vagy inkább közben. az addig lehetséges felejtést és beletörődést felváltja valami más, ami sokkal közelebb áll a betegségtudathoz, hiszen minden reggel és este be kell venni a gyógyszereket, amiktől rosszabbul leszek azért, hogy utána majd jobban legyek. nem csoda, ha sokaknak nincs kedve ehhez, és visszarettennek a terápiától, vagy - ami még rosszabb - megszakítják a gyógyszerezést anélkül, hogy számolnának a következményekkel.

pedig a mellékhatások idővel tényleg enyhülnek, sőt meg is szűnnek. a hosszú távú előnyök messze nagyobbak, mint a rövidtávú problémák. a terápia megszakítása vagy a gyógyszerfegyelem be nem tartása rezisztencia kialakulásához vezethet, ami egy-egy gyógyszer vagy gyógyszerosztály elvesztését okozhatja, és ezzel közvetlenül rövidíti meg a hiv-fertőzött életét és esélyeit. egyelőre semmilyen jobb megoldás nincs, mint a gyógyszer.