2007-08-27

mindenféle

először is fogalmam sincs, hogy igaz-e, hogy pápua új-guineában élve temetik el az aids-betegeket, ahogy azt ma minden újság szertekürtölte. ugyanakkor miért is ne? megjegyzem, mi is élve temetjük el az aids-betegeinket (és hiv-fertőzötteinket) itt magyarországon, merthogy igazán mindent lehet nekem, csak nyíltam arról beszélni nem, hogy hiv-fertőzött vagyok. bár túlzásnak tűnhet összehasonlítani e két dolgot, de még a legnagyobb veszteség a számomra éppen ez, hogy korlátozva vagyok a szabadságomban. engem melegként a kutya sem üldöz, de hiv-fertőzöttnek lenni még mindig nem leányálom. csak azért nem vagyok élve eltemetve, mert letagadom.
aztán meg itt van ez a valóban elképesztő beszélgetés a gyógyszeres dobozról, vagy annak kapcsán a gyógyszerszedésről. mondjátok csak, nektek valaha eszetekbe jutott megkérdezni bárkitől, aki gyógyszert vesz be a jelenlétetekben, hogy mi az és miért veszi be? szerintem ez mérhetetlenül neveletlen dolog; legalább is ott, ahol én nevelkedtem, ilyet kérdezni maximális illetlenségnek számít. és meg kell mondjam, én hetente többször úgy vagyok kénytelen bevenni a gyógyszeremet, hogy valaki látja, sőt, hogy sokan látják - alkalmasint mondjuk huszonöten ülünk egy asztal körül. senki nem kérdez semmit, senkinek semmi köze hozzá.
ami pedig a suttogást, pletykálkodást illeti, hát azzal igazán nem tudok mit kezdeni. ha hiv-fertőzött vagy, akkor mit számít, hogy pletykálnak-e rólad? ha meg nem vagy, akkor pláne mindegy. hevederzár? mi van?
negyven körül a magyarok oroszlánrésze elkezd lepusztulni. itt fáj, ott fáj, fulladás, gyomorfekély, ideg, dohányzás, alkohol, rossz fogak. azt hiszem, én az átlagnál még mindig jobban tartom magam, de senkinek nem tűnik fel, ha néha beveszek pár tablettát. a gyógyszerdoboz azért kellene nekem, mert kicsit rendetlen vagyok, és néha nagyon zavaró (nekem!), hogy van egy ilyen kiszuperált fehér vitaminos dobozom, és abban matatok a gyógyszerek után. ha lesz szép gyógyszeres dobozom, akkor abban rend lesz mindaddig, amíg azt is el nem veszítem...
különben pedig ma hajnalban voltam vérvételen, majd holnap kiderül, hogy mi van velem.

17 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szinte bármit elhiszek, amit újságban olvasok, úgyhogy ezt is, tulajdonképpen nincsen benne semmi nagyonhihetetlen, és tulajdonképpen lehet, hogy igazad van, itt is ez folyna, csak civilizáltabban.

Szerintem nem szoktam senkit megkérdezni, hogy miket vesz be, de leginkább azért, mert a legtöbb ember szeret a környezetének a gyógyszeres betegségeiről beszélni, hogy hányfélét szed, napszakonként és összesítve hány darabot, meg ilyesmik, valójában többet beszélnek róla, mint amennyire kíváncsi vagyok, ritka az ilyen téma nálam.

Névtelen írta...

Én is elhiszem hogy eltemetnek aids betegeket:(

Más: azért ha egy rokon(szülő, testvér, házastárs, gyerek)megkérdezi, hogy a vele együtt élő miért szedi a bogyókat, az szerintem teljesen természetes. Nem hiszem, hogy Shivát nem érdekelné, ha mondjuk az asszonya vagy kislánya minden nap bevenne gyógyszert, hogy ugyan mire szedi. Egy rokon nem kíváncsiságból, hanem természetes féltésből, segítőkészségből eredendően kérdez. Nyilván ha egy kollega, vagy kevésbé közelálló kérdez, az illetlenség, de én itt nem erre gondoltam. Kétségtelen, hogy a doboz praktikus, de tényleg csak annak legyen, akinek nem adódnak belőle kellemetlenségek.
Másik oldala a dolognak. Most egy kicsit csalódtam Shivában. Azt hittem, ő jobban átérzi egy fertőzött helyzetét, ami a titkolózást illeti. Sejtem, hogy ő sem mondja el olyan szeretteinek a fertőzését, akiket nem akar ezzel idegesíteni(érthető), ugyanakkor nehezen hiszem, hogy szerettei körében(akik elől eltitkolja az állapotát), be meri venni a tablettákat és nem mondja meg nekik, hogy mire szedi vagy mást mond, ami ugyan fél megoldás, mert a szeretteiben így is marad aggódni való. Magamból indulok ki, én megkérdezném attól, akit szeretek, hogy miért szedi a gyógyszert és persze izgulnék miatta. Nem értem ez hogy zajlik Shivánál és ez a magánügye, de azt hittem szociálisan érzékenyebb. Én titokban veszem be a gyógyszereket, senki nem látja, még idegen sem, meg tudom oldani, nem keltek riadalmat vagy izgulnivalót senkiben azzal, hogy látják: gyógyszert veszek be. Sem azt nem akarom, hogy sajnáljanak, sem azt, hogy kérdezzenek, sem azt, hogy pletykáljanak. Van annyi önfegyelmem, hogy ezt magamban intézzem el, és sokszor bizony nehéz, de kibírom és minden adag bemegy. Kell hozzá óvatosság, és nagyfokú felelősségtudat. Na persze ez már magándolog, csak leírtam, mert úgy vettem észre, mások bátrabbak! Jó nekik! Nekem nem lesz gyógyszerdobozom, de akinek van, az használja minél tovább!

Névtelen írta...

na akkor elmondom, h rólam miket pletykáltak már (a teljesség igénye nélkül of coz, m minden sajnos nem jut vissza a szexi füleimbe)

- aidses vagyok
- fiszteltetem a seggem
- azért beszélek az állatos pornóról, mert zoofil vagyok (ez tetszett a legjobban :)
- drogozom (na jó, ez elő szok fordulni, de nem úgy, ahogy mondják)
- nincs is diplomám
- pedofil vagyok
- 40 éves vagyok (ezt egy köcsögfaszparaszt terjeszti, muhaha)
- szar cuccaim vannak (ezt meg az excsajom)

a tények
- nem vok aidses, max visszatérő extenzív szexturistáskodásom miatt már megint be vagyok szarva, h hiv poz lettem
- a szarás is néha úgy fáj, h a könnyem kicsordul
- az állatos pornóról azért beszélek, mert rímel a tejfölös túróra (ok, ez nem 1 pszichoanalitikus magyarázat, de akkor is)
- havi 1-2szeri fogyasztás sztem nem addiction
- 3 diplomám van
- a gyerekeket utálom, és csak bosszúból tanítottam 1,5 évig
- még messze vagyok a 40től...
- kurva jó cuccaim vannak
hahahaha
gonzika

Névtelen írta...

anyu, nagyon hülye vagy, ha mindent elhiszel. én ismerek egy újságírót (muhahaha), aki reggelente leül a gépe elé, és kvcigi mellett megír egy vezércikket úgy, h az egész a kómás, beteg agyából pattan ki akkor. aztán jót nevet rajta, és nem sokkal később ezt már több százezren olvassák...
nem mondom meg ki vagyok...

Névtelen írta...

Shiva szerencsés, hogy olyan intelligens közegben éli életét, ahol senki nem kérdez semmit a gyógyszerek beszedése láttán és melegként sem üldözik. Sajnos nem mindenkiilyen szerencsés...

Egyébként pedig azt gondolom, hogy ez a társadalom olyan szinten intoleráns, hogy ha a HIV-pozitivok is nyíltan és közösen kiállnának jogaikért és érdekeikért akkor szinte csak mocskot kapnának.
Kb. Ilyeneket:
Ez magánügy!
A saját hibájuk!
Mit akarnak még, így is egy vagyonba kerülnek a társadalom számára?!
Stb.
És akkor még a durvább ocsmányságokat nem is említettem.

Azt hiszem ilyen közegben teljesen természetes, ha valakinek gondot okoz a gyógyszerek bevétele.

Névtelen írta...

Jó, hát évtizedek óta tisztában vagyok vele, hogy hogyan készülnek a cikkek, egyszer megkérdezte tőlem egy újságíró, hogy én vagyok-e én, mondtam erre, hogy igen, meg még azt kérdezte, hogy jól érzem-e magam a rendezvényen, erre felhúzott szemöldökkel válaszoltam, hogy óhogyne, aztán két nap múlva elhűlve olvastam, hogy mi mindenről beszélgettünk mi ketten, megtöltött egy fél oldalt az "interjú". (Különben meg nem csak bulvárlapokban kéne kételkedni, hanem komoly szaklapokban is, ott van nálam május 2-ánál egy kongói magyaros sztori, azért az internet nagyon kedvez a hülyeségek terjedésének, régen legalább volt idő lapzártáig nyomozgatni, de itt nincs lapzárta, itt gyorsak vannak meg precízek...)

Dementia Schikk írta...

Az egész családom hipohonder, azzal lógok ki, hogy nem szedek gyógyszert. Ha végre elôállnék egy tüchtig kis gyógyszeres dobozkával, amely a saját adagomat tartalmazza, jóval szorosabbá vállna a viszonyunk. Egyébként nem tudják, hogy pozitív vagyok: rögtön eltemetnének, de legalábbis elkezdenének a sírkövemre gyûjtögetni.
Mellékesen én mindig skubizom, melyik kollégám milyen bogyót kapkod be. Legyôzhetetlen kíváncsiság gyötör minden iránt, ami él és mozog, illetve ami élt és mozgott, vagy mozoghatna

Dementia Schikk írta...

Az egész családom hipohonder, azzal lógok ki, hogy nem szedek gyógyszert. Ha végre elôállnék egy tüchtig kis gyógyszeres dobozkával, amely a saját adagomat tartalmazza, jóval szorosabbá vállna a viszonyunk. Egyébként nem tudják, hogy pozitív vagyok: rögtön eltemetnének, de legalábbis elkezdenének a sírkövemre gyûjtögetni.
Mellékesen én mindig skubizom, melyik kollégám milyen bogyót kapkod be. Legyôzhetetlen kíváncsiság gyötör minden iránt, ami él és mozog, illetve ami élt és mozgott, vagy mozoghatna

Névtelen írta...

http://subba.blog.hu/2007/08/28/vegre_itt_az_aids_magyar_gyogymodja_a_ps
es ezt igy hogy

Dementia Schikk írta...

Megnéztem. tetszik a 9 mm-es megoldás a kommentben.

Névtelen írta...

nekem is
B.

shivamantra írta...

jaj, ne siránkozzatok már, hanem tegyetek azért, hogy jobb legyen nektek és másoknak. rémes.

Névtelen írta...

nekem jo :-)
B.

Dementia Schikk írta...

Nemrég volt jó nekem is, mondtam is az illetékesnek, hoyg ismételjük meg...

shivamantra írta...

malacok vagytok. főleg a demencia.

Névtelen írta...

nekem is jo volt, es meg is ismeteltuk :D

Névtelen írta...

Regi mondas: ha 40 elmultal, felkelsz az agybol es semmi bajod, lehet, hogy mar nem is elsz:)))