szolgálati
ezen a hétvégén megint ecab (european community advisory board) ülésen voltam, amint az talán már kiderült az előző bejegyzésekből azoknak, akik már régebben olvasnak.
ezúttal ezekről a dolgokról volt szó:
a tibotec gyógyszergyár (johnson & johnson) képviselői beszámoltak a tmc114 (prezista, darunavir) pi vegyülettel kapcsolatos fejleményekről, a regisztrációs folyamat menetéről és arról, hogy nagyjából hol, mikor és mennyiért lesz elérhető ez az új gyógyszer.
beszéltek a tmc125 (etravirine) nnrti vegyülettel folyó kísérletek eredményeiről. ezek egy része egyelőre nem nyilvános, de annyit már lehet tudni, hogy az etravirine hatékony nnrti rezisztencia esetén is, valamint sikerült a gyógyszer eddigi nem túl szerencsés formulálását megváltoztatni (eddig napi 8 tabletta helyett napi 4 tabletta). az eddigi eredmények nagyon jók, a mellékhatások nem ijesztőek. hamarosan kapható gyógyszer lesz belőle.
ugyancsak beszámoltak a tmc278 nnrti vegyülettel kapcsolatos kutatások eredményeiről. ez még sokkal ígéretesebb, mint az eddigiek, vagy mint a tmc125. természetesen felmerült a kérdés, hogy miért fejleszt a vállalat (nagyon sok millió dollárért) két nagyon hasonló gyógyszert, amik közül az egyik egyértelműen jobbnak tűnik (a tmc278), mint a másik. erre nem kaptunk egyértelmű választ, csak annyit, hogy a tmc125 inkább már terápiában tapasztalt, rezisztenciától szenvedő betegeknek ajánlott, míg a tmc278 inkább naív pácienseknek.
beszéltünk még a tmc207 nevű tbc elleni gyógyszer fejlesztéséről. a tbc a hiv-fertőzöttek között az egyik vezető halálok, ezért egyre többen folytatnak kutatást ezen a területen. a tbc amúgy is a hétvégi megbeszélések egyik fókuszpontja volt.
szó esett még a tibozole nevű bukkális (szpogatós) tablettáról, ami a szájpenész kezelésére szolgál főleg afrikában. a hatékony hiv-terápia hiányában a szájpenész nagyon gyakori és rendkívül stigmatizáló, ráadásul fájdalmas és megnehezíti az evést, amitől tovább romlik a betegek immunállapota. ezért fontos, hogy az eddigi kényelmetlen és nehézkes kezelések helyett létezik egy olcsó és hatékony módszer.
röviden beszéltünk még a hcv kezelések területén folyó kutatásokról is.
szombaton még többet tanultunk, beszéltünk a tbc-ről. ezzel kapcsolatban még írok majd hosszabban. lucica ditiu, a who tbc-ért felelős orvos-munkatársa segítségével mérlegeltük az mdrtb (több gyógyszerre rezisztens tbc) és az xdrtb (extrém gyógyszerrezisztens tbc) veszélyeit, kockázatait európában és azon kívül. megvitattuk a hiv és a tbc társfertőzés kezelésének nehézségeit és eddigi tanulságait. a tbc kezelése rendkívül hosszadalmas, nehéz, megviseli a beteget, viszont nagyon olcsó. a kutatók elsődleges célja, hogy a jelenlegi több mint fél éves kezelési időt lerövidítsék egy hónapnál kevesebbre.
a fennmaradó időben belső, adminisztratív ügyekről folyt a szó. ha valakit ezek közül valami részletesebben is érdekel, akkor írjatok levelet vagy kommentárt.
2 megjegyzés:
Köszönjük ezt a sok infót!..
Hogy miért gyárt ugyanaz a gyártó kétféle ugyanolyan hatásmechanizmusú gyógyszert(NNRTI), arra szerintem egyrészt az a válasz, amit fentebb írtál, egyik a kezdőknek, a másik a menüsort már jócskán kóstolgatóknak javallott.
Én abból indulnék ki, hogy ugye eddig 3 NNRTI típusú gyógyszer van a világon: Stocrin, Viramune, Rescriptor.
Rescriptor tudtommal nincs hazánkban és sok más országban sem, ha pedig kezelésváltásra van szükség, akkor nem a Rescriptor az első, amit elővesznek.
A Stocrin a leggyakrabban használt NNRTI gyógyszer, és kezdőkombinációban is előszeretettel nyomatják, ugyanakkor tudjuk, hogy a KIR-re erősen hat, ezzel olykor nem is enyhe mellékhatásokat eredményezve.
És akkor itt van a Viramune. Inkább az akut szakaszban vannak mellékhatásai, de a legrégebbi NNRTI lévén már kezd kifakulni a palettáról, ugyanúgy mint mondjuk manapság már az AZT-t sem nyomják annyira kezdőben, hanem helyette mondjuk Vireadot adnak.
Mivel NNRTI gyógyszerből eddig is a legkevesebb állt rendelkezésre, és majdnem mindig csak kezdőkombiban adják őket, ezért lehet, hogy 2 újjal egyszerre 2 közönségtábort is meg akarnak célozni.
Ami még fontos ilyen tekintetben, hogy NNRTI gyógyszerek nem pontos szedése esetén merül fel leginkább a rezisztencia lehetősége, illetve ezen gyógyszerek esetén a legnagyobb a mutációk megjelenésének valószínűsége. A PI-k krónikus mellékhatásait mindenki ismeri, és úgy gondolom azért gondolkodnak NNRTI-ben, mert a 2 új gyógyszernek viszonylag jól tolerálható mellékhatásai vannak.
Megjegyzés küldése