mégis

mégis van internetkapcsolat itt is, csak harcolni kellett érte. nem adom fel olyan könnyen.
nagyon érdekes ez itt. lengyelországban szemmel láthatóan sokkal szervezettebb a hiv-fertőzöttek közössége, mint nálunk, vagy akár más országokban a térségben.
a konferencián, melynek témája "életminőség és hiv" körülbelül nyolcvanan lehetünk. érkeztek vendégek bulgáriából, észtországból, litvániából, ukrajnából, romániából, csehországból, és itt vagyok én is. a szervezők között pedig itt vannak az aides és az aids integration europe képviselői franciaországból.
különösen érdekesnek és fontosnak tartom, hogy mennyire egyértelműen megváltozott a betegség arca ebben a térségben. már régen nem valamiféle meleg-betegségről beszélhetünk, hanem egyre több nő és főleg nagyon sok intravénás droghasználó fertőződik meg. nyilván érdekes lenne megvizsgálni, hogy magyarországon mi a helyzet az intravénás droghasználattal. gyanítom, hogy a hivatalos statisztikák nem pontosak ezen a téren.
és persze hamarosan le kell számolni a melegek és a droghasználók közötti fallal. ugyanazzal a vírussal fertőződünk meg mindannyian, ugyanazokat a gyógyszereket szedjük. gyakran hallom mégis melegektől, hogy a "miért nem mindegy, a drogos mitől döglik meg?" és a droghasználóktól, hogy "nekem egy buzi ne mondja meg, mitől megy a villamos".
micsoda ostobaság.
itt, legalább a konferencián, ez a törés eltűnni látszik. egymás mellett üldögélnek a sorokban a melegek és a droghasználók, nők és férfiak. együtt próbálunk tenni valamit.