gyógyszerszünet
már többször szóba került a gyógyszerszünet (structured treatment interruption = sti) kérdése, sokan rá is kérdeztetek, hogy mi az, hogy van, mikor, hogyan. az sti hatalmas irodalmát lehetetlen lenne itt átfogóan feldolgzni, de ezen az oldalon adok egy rövid áttekintést, ami érdekes lehet hiv-fertőzötteknek és nem fertőzötteknek egyaránt. a hiv-kutatás egyik legizgalmasabb, legszínesebb területe ez, igazságokat, végső döntéseket nem nagyon lehet mondani vagy hozni egyelőre, de sok megoldás létezik. én például most is gyógyszerszünetet tartok (lásd a lejjebbi bejegyzéseket), és úgy tűnik, nekem működik. de ismerek olyanokat is, akik megbánták; nem látták semmi előnyét annak, hogy szünetet tartottak a terápiában.
nyomkodjatok!
címkék:
gyógyszer,
immunológia,
mellékhatások,
rezisztencia
10 megjegyzés:
De ha nagy a kockázata a szünet tartásának, akkor te miért szünetelsz?
mert vállaltam a kockázatot, és nem bántam meg. másrészt meg amikor én elkezdtem, akkor még nem voltak ezek az eredmények, és mindenki azt hitte, hogy ez így jó. tulajdonképpen nem is rossz, csak ma már tudjuk, hogy a későbben kezdett, de folyamatos gyógyszerszedés jobb.
És milyen érzés az, amikor ez kiderül? Mármint hogy van ennél jobb is. Nem érzed azt, hogy elvettek tőled valamit? Egy lehetőséget? Néhány évet? (nem tudom értelmesebben kérdzni, bocs)
nem, egyáltalán nem érzek semmi ilyesmit, és ez nem is történt így. például abbahagytam a dohányzást és sokkal kevesebb alkoholt iszom, sőt, ha gyógyszert szedek, nem iszom kávét és teát sem, hogy kíméljem a májamat. sokkal egészségesebben élek, mint előtte, bármilyen paradox is legyen ez. semmilyen lehetőséget nem vett el tőlem senki - ha szükséges lesz, akkor megint gyógyszert szedek, és kész. és ami az évek számát illeti: azt gondolom, hogy az a mai gyógyszerek mellett főleg azon múlik, hogy mennyire vigyázol magadra. és igyekszem vigyázni magamra, a többit meg majd meglátjuk.
Hát jó. Olyan optimista vagy, hogy ez az egész betegség nem is olyan rémes, mint amennyire :) (á, nem)
minden betegség rémes, de ezzel hosszú távon kell együtt élnem. ha csak ülök és sajnálkozok, azzal nem megy előbbre semmi. fel kell nevelnem a gyerekemet. el kell utaznom még ezer helyre. meg kell még írnom még pár könyvet. el kell mesélnem még tízezer történetet. és - de ez egyben a legnagyobb csapda is - tényleg semmi nem látszik és semmi nem érződik a "betegségemből". vagy inkább állapotomból.
De hogy vetted észre akkor egyáltalán?
voltak szerokonverziós tüneteim, ez olyasmi, mint az influenza: láz, fejfájás, borzalmas fáradság és nagyon erős éjszakai izzadásrohamok. ez nem mindenkinek van, de én biztos voltam benne, hogy mi a helyzet, és azonnal elmentem tesztre. írok erről lejjebb: 2006.05.03 "hogyan" a címe.
Köszönöm. Nem tudom, az hogy maradt ki nekem. :)
És mi a helyzet a korán kezdett folyamatos "vitamin" szedéssel?
Megjegyzés küldése