2006-06-05

félelmek

a korábbi bejegyzéseim kapcsán lett ez a beszélgetés anyu, pan és mások részvételével arról, hogy mennyire veszélyes/kockázatos egy hiv-fertőzött közelében lenni. milyen szorongásokat, milyen érzéseket hív elő ez a helyzet? fontos és érdekes kérdés ez, olyasmi, amin magam is sokat gondolkodom. az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy volt "előtte" is, és sem voltam mindig hiv-fertőzött, és még emlékszem rá, hogy az milyen volt, akkor mit gondoltam erről.
értem persze a félelmeket. de félelmeitek irracionálisak, és éppen abban látom a legnagyobb feladatot, hogy erről meggyőzzelek titeket, miközben ti még a társadalom meggyőzésre hajlamosabb részéhez tartoztok.
az előítélet makacs és komisz dolog - elzárja a kilátást.
azok a helyzetek, amikről írtok, annyira icipici valószínűséggel bírnak, hogy nincs értelme aggódni miattuk. hogy véletlen balesetben nem elég, ha én vigyázok. arra gondolsz, hogy véletlenül megduglak védekezés nélkül? ez esetben ez kizárólag az én hibám lenne?
vagy véletlenül egy autóban utazunk, véletlenül felborulunk és összekeveredik a vérünk? akkor is annyi minden más bajod lehet, de ha mégis az történne, hogy a te véredhez keveredik az enyém, akkor is azonnal olyan kezelést kapnál, ami 90%-os biztonsággal tünteti el a vírust a szervezetedből, nem lenne ideje szaporodni.
de mindez nem változtat a lényegen: a hiv stigmatizál, mint minden, aminek kicsit is köze van a tabukhoz. a hivnek pedig egyszerre két tabuhoz is sok köze van: a szexhez és a homoszexualitáshoz. ha ezt nem tudnám, és nem akarnék tenni ellene, akkor olyan blogot írnék, amit mindenki más, nem pedig hives blogot. és ha haragudnék miatta, akkor nem tudnék tenni. a harag is előítéletessé tesz.

9 megjegyzés:

hangi írta...

de még mennyire. és éberré. ma is szép lesz a napfelkelte.

Pan írta...

Mondjuk nem az ugrott be hirtelen, hogy megdugsz óvszer nélkül. :)) De egy óvszer is szakadhat el. Inkább ezt nevezném balesetnek.

Az meg nem tölt el szorongással, hogy mondjuk a közeledben legyek, vagy semmi ilyesmiről nincs szó.

És leginkább nem személy szerint rád gondoltam. Valahogy úgy érzem, nem mindenki él ilyen felelősen, és ilyen jó lelki állapotban, fix partnerrel, mint te. Szerintem sokan vannak úgy, hogy ha már ő elkapta, akkor másnak se legyen jó... Nem? És valójában a gyerekem jutott eszembe valahogy...

És ez a kezelés is érdekes. Erről már írtál valahol? Ilyet kaptak szerinted a berlini pályaudvar avatásán megkéselt sérültek is?

Névtelen írta...

nem megy az internet, a telefonomról nyomogatok, mai igazán nem az igazi. majd elökerülök, ha az internetisten is úgy akarja.

Pan írta...

Internetisten:)

bahha írta...

én asszem most kilinkellek.
hanemgond.

bahha írta...

júj, énis kaptam, köszönet :)

anyu írta...

Jó téma, igen.
Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom magamról, hogy nincs bennem előítélet. Azt gondolom, hogy félelem lenne bennem, most persze az sincs, mert nem tudok senki olyanról, aki a közelemben beteg lenne. De ennek nincs köze az előítélethez. Nekem akkor is összeugrik a gyomrom, ha a gyerek ceruzával a kezében futkos. Pedig nagyon sok gyerek futkos kezében ceruzával, és közülük nagyon kevesen szúrják ki a szemüket. Én egy ilyen aggódós típus vagyok, elég fárasztó különben, ezen lehet erőlködni, hogy ne így legyen, de nem javul sokat.
Jó, hogy mondtad ezt a kezelést, erről nem tudtam. Csakhogy. Ha a hiv pozitívak eltitkolják, hogy azok, akkor a kezelés nem jár senkinek, jól gondolom?
Annyira nem rád vonatkozik, hogy még csak nem is a te betegséged, hanem egy másik, amit a munkahelyén kapott el a valaki, másvalakitől, aki nem szólt, hogy beteg. Azóta gyakorlatilag tönkrement az élete, többé nem dolgozhat ott, ahol azelőtt, a kezelésektől meg legalább olyan rosszul van, mint a betegségtől, és esélye se volt arra, hogy kikerülje, mert nem tudta, hogy ki kell kerülnie. Na szóval itt az egyszemélyes nézeteltérésem, hogy a hiveseknek is joguk van egy többé-kevésbé normális élethez, és ha a többi ember azt hiszi, hogy a hiv tüsszentéseel terjed, akkor le kell előlük tagadni. De másrészt meg a többi embernek is joga lenne arra, hogy tudjon róla, hogy eggyel több pici veszély van körülötte, mint addig volt.

anyu írta...

Csak irkáljál mindenféléket, ránk fér.
Homoszexuális ismerősöm sincs. (Vagy nem tudok róla, hogy van.) És foglalkoztat, hogy miért terjed a betegség évtizedek óta. Nagyon sok mindent lehet már róla tudni. A melegek - feltételezem - minden fontosat tudnak róla, azt is tudják, hogyan lehet minimálisra csökkenteni a kockázatot, akkor elvileg nem volna szabad ennyi újnak belépnie a körbe. Na tulajdonképpen azt nem értem, hogy egy viszonylag nagy fenyegetettségű csoportban miért olyan ritka a viszonylagos biztonságot nyújtó stabil párkapcsolat. (Vagy lehet, hogy nem ritka, csak ritkának látszik.)

Névtelen írta...

Érdekelne, hogy szerinted mennyi ideig élhetünk a kezeléssel. Van, aki azt mondja, hogy akármeddig, van, aki pedig azt, hogy legfeljebb 15 évvel tovább, mint nélküle.
Ez a cikk is hasonlót mond, ha nem is pont ezt, inkább azt, hogy átlagosan mennyivel szokás tovább élni.
http://kaisernetwork.org/daily_reports/rep_index.cfm?DR_ID=37700